Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Simmer Lívia: A keresztényi templomos preceptorium "körvonalai" okleveles források és európai párhuzamok tükrében
SIMMER LÍVIA A KERESZTÉNYI TEMPLOMOS PRECEPTORIUM „KÖRVONALAI”... hogy az egymáshoz közel fekvő birtokokat egységesen a keresztényi preceptorium irányítása alá vonták. Ez az az időszak, amikor a keresztes hadjáratok hatására Nyugat-Európában is egyre több birtokadományhoz jut a rend, és amint Borchardt is rámutatott, ennek hatására az egymáshoz közeli birtoktestekből szervezett commanderiumokat hoznak létre. A távolabb fekvő Kóny és Szőlős esetében nem valószínű a közvetlen kapcsolat, ugyanakkor elképzelhető, hogy a keresztényi commanderium igazgatása alá tartoztak a gazdasági szempontból értékes települések. Az 1239-es keltezésű oklevélben szereplő négy faluból három azonosítható: Lőcs a Pós-patak völgyében, Bő és (Csernelháza)damonya pedig a Répce-patak mentén fekszik. Salaysa, mely mára teljesen elpusztult, valószínűleg a három település által határolt területen belül helyezkedhetett el. A falvak közötti távolság elenyésző, a vízfolyások által szabadalt sík vidék gazdálkodás szempontjából is kedvező adottságokkal rendelkezett. A commanderium sikeres működésében minden bizonnyal törést, majd viszszaesést hozott a tatárjárás, azonban nem tartom valószínűnek, hogy ezt követően a johanniták kezébe került volna a preceptorium. Habár a későbbi okmányokban csupán a „crucifer” jelző szerepel a települések megnevezése előtt, az 1239-es oklevél végén olvasható újabb, 1272-ben történt megerősítés arra utal, hogy továbbra is a templomosok kezelték a falvakat. A templomosok jelenlétét erősíti az a tény, hogy a szomszédos vármegyében fekvő Szőlős egy része 1249-ben biztosan a rendhez tározóit; a keresztes jelző mellett feltűntetik a templomos megjelölést is. A rend 1312-es feloszlatását követően került a Templomos Lovagrend birtokainak többsége a johanniták igazgatása alá; ez történhetett a keresztényi commanderium esetében is. Egy 1384-es keltezésű oklevél tanúskodik arról, hogy a johannita perjelség birtokai közé tartoznak „unam Beu et alteram Christianam (Keresztény)” nevű települések. (Fejér X/l, 179-181.) Az ország északnyugati, kedvező természeti adottságokkal rendelkező, tatárok által nem pusztított szegletében, az összefüggő földadományok lehetővé tették, hogy az Európában sikeresen működő gazdaságpolitikát a Templomos Lovagrend a magyarországi tartományban is eredményesen alkalmazza. 59 I
