Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Simmer Lívia: A keresztényi templomos preceptorium "körvonalai" okleveles források és európai párhuzamok tükrében
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A keresztényi templomos preceptorium Keresztény falu a Kisalföld nyugati szélén, az egykori Sopron vármegye déli részén fekszik. 1950-ben a Győr-Moson-Sopron megyei Egyházasfaluhoz csatolták, önállósága ekkor megszűnt. A keresztényi commanderium alapításának pontos idejét és körülményeit nem ismerjük. Fejér György CodexDiplomaticus című művében az 1226-os évszámnál közöl egy oklevelet, melyben a település neve és templomos preceptora első ízben tűnik fel együtt. (Fejér III/2, 96-98.) Az oklevél szerint Márton és Illés horpácsi kisbirtokosok pert indítottak István csornai prépost horpácsi népei ellen, ugyanis előbbiek állítása szerint a prépost hat embere egyik éjszaka rájuk tört és bántalmazta őket. Péter, soproni bíró végül arra kötelezte a vádlottakat, hogy személyenként tizenkét ember igazolja ártatlanságukat. A csornaiak azonban a megadott időben ennél több tanúval jelentek meg, minek következtében a horpácsiak viszszaléptek a pertől. Keresztény falu preceptorat, a per egyik választott bírájaként, két alkalommal említi név szerint az oklevél: „Nos Frater Gerardus, capellanus domus templi, et Praeceptor de villa Christiana, et Tedei, Capellanus Soproniensis, et Valentinus Iobbagio eiusdem castri, ас Salamon, Petrus maior Villae Sopronién, [...] quod accesserunt ad nos Stephanus Praepositus de Chorna, ex una parte, et Martinus de villa Horpach, tam pro se, quam pro fratre suo, et Helleo, ex altea;” („Gellért atya, a templomos rendház káplánja és Keresztény preceptora, Omodé soproni várnagy, Bálint és Salamon várjobbágy, Péter soproni választott elöljáró [...] miszerint egyrészről István csornai prépost, másrészről horpácsi Márton és testvére, Illés, előttünk megjelent;”). Majd később: „Quidam assignatis septuaginta duobus hominibus, et aliis supra multis Nobilius et Iobagionibus castri, coram praedicto fratre Gerardo et Petro Curiali Comite Soproniensi, ac multis Iobagionibus in villa Christiana probassent, et testes sacramentum praestare voluissent, ipse Martinus se recognoscens, noluit sacramentum eorum recipere;” („A kiválasztott hetvenkét ember és ezenfelül nemesek, várjobbágyok, az említett Gellért atya és Péter, soproni bíró, valamint számos keresztényi jobbágy jelenlétében tanúsította és esküt tett volna, Márton úgy döntött, hogy senkinek az esküjét nem fogadja el;”). Az oklevél keltezésével kapcsolatban azonban felmerül egy probléma; Fejér először 1226-os dátummal közölte a Hevenessi-gyűjteményből, majd az eredeti alapján sine dato — évszám nélkül — adta ki újra, tehát a kiadás pontos évét nem ismerjük. A kutatók az oklevelet elsősorban a benne szereplő személy- és helységnevek alapján kísérelték meg helyesen datálni. Némethy Lajos István prépost egy azonos nevű utódjával történt azonosítása révén 1278-80 közé helyezte, Karácsonyi János azonban Fejér évszámához közelítve 1230-1241 közé keltezte. (Némethy 1900, 440-442.; Karácsonyi 1902, 92-93.) Belitzky János és Körmendi Tamás szerint mindenképpen 1230 utánra datálható az okirat, ugyanis Osl comes többek közt 54
