Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Muzeológia - Közművelődés - Pápai Emese: Egy párizsi magyar - Joseph Kadar kiállítása elé
ARRABONA 2012. 50/1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS 1980 után több fontos tanulmányút következett Joseph Kádár életében. Indiában, Tunéziában, Spanyolországban, Olaszországban, Izraelben járt. Útjai során rengeteg fotót készített, melyeket több kiállításon is bemutatott világszerte. Ettől kezdve vált a fénykép legfőbb művészi kifejező eszközévé és kiforrott alkotói nyelvezetének alapjává. Ebből a korszakból kiállításunkon néhány indiai és izraeli fotót láthatunk, ízelítőként. Az említett fotómunkákat természetes módon követték az egyedi fotogrammok, a fekete-fehér, illetve színes fénymásolóval készült, különböző módon manipulált xeroxművek és elektrografikák, amelyek tárgyai először a művész saját alkotásai voltak, a gép kínálta lehetőségekkel ötvözve, illetve részben egyedi technikákkal véglegesítve (festés, kollázs). A kísérletezés hosszú évtizedei végül a geometrikus stílus irányába terelték Joseph Kádár érdeklődését. „Úgy vélem — mondja — a magyar művész lelki és szellemi alkatának a geometrikus stílus felel meg a legjobban, mert kiszámítható, építhető, egyszerűsíthető, rendszerezhető.” A művész geometrikus korszaka 1977- ben kezdődött kötelező hommage-képek sorával: Hommage á Kassák, Bartók, Picasso, Le Corbusier albumok követték egymást. A tanulás és orientálódás korszakát a saját művészeti útra való rátalálás követte. 1996-tól alkotásai fő motívumaivá a síkban a kör, az ellipszis és a háromszög váltak a szögletes formák helyett, amik tükröződve, majd három dimenzióban megjelenítve — a térgeometrikus képeken —, mint gömbök, elliptoidok és piramisok jelentek meg és lettek az egyensúly, az elmozdulás és kettős elmozdulás kutatásának kizárólagos eszközeivé. A képek szembeötlő sajátossága a művészre már korábban is jellemző dualizmus. Sík és plasztikus formák együttes használata, a tiszta, homogén színfelületek és az árnyékokkal modellált, plasztikus elemek ötvözése, a statikusság és a dinamika kombinálása. Ezt a máig tartó alkotói periódust több mű mutatja be kiállításunkon, többek között a legújabb világító tárgy is, a bejárattal szemben. Ez a tárlat, bár kétségtelenül szerény merítés a hatalmas életműből, de azért jól példázza a gazdag művészi pálya legfontosabb állomásait, azt a hosszú utat, amit a nyitott szellemű, kísérletező kedvű alkotó a mai napig jár. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és a lehetőséget, hogy a kiállítást megnyithattam. Elhangzott Joseph Kádár Párizsi évtizedek 1972-2010 c. kiállításának megnyitóján, 2012. március 21-én, a győri Xántus János Múzeumban.
