Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények

ARRABONA 2012. 50/1.

TANULMÁNYOK

többször előbukkant, sőt a Műgyűjtő számos alkalommal adott hírt a helyi klubok kiállításairól. Azonban az országos műgyűjtő egyesület megalakítására csak később került sor, az akkori Hazafias Népfront keretein belül a Műbarátok Országos Egyesülete néven.7

Visszatérve a Műgyűjtő felmérésére, abból alaposabb információt nem tudunk leszűrni, mert az döntően a folyóirat szerkesztésére, tartalmára vonatkozik, így nem ismerhetjük meg a gyűjtők társadalmi és jövedelmi tagozódását. Érdekessége még a felmérésnek, hogy a beküldők között 25 db rézkarcot sorsoltak ki. A névjegyzék alapján a vidékiek aránya (80%) jelentősen meghaladta a fővárosiakét, s a vidékiek nagy része (60%) az ország nyugati feléből küldte vissza a kérdőívet, közülük többségben voltak a nagyvárosban — Szombathely, Debrecen, Győr, Szolnok, Sopron, Békéscsaba, Nagykanizsa, Veszprém — élők.

Mravik László a hazai műgyűjtés szakavatott ismerője már a rendszerváltozás után adott hírt az 1981-ben rendezett „Válogatás magyar magángyűjteményekből” című nevezetes kiállításon szereplő 40 hazai magángyűjtő adatairól, a műtárgyak értékéről, a gyűjtemény alapításáról, a gyűjtők viszonyáról az akkori kor politikai rendszeréhez. (Mravik 1992) A tanulmányban közölt táblázatok roppant érdekfeszítőek és mélyebb betekintést engednek a hetvenes évek gyűjtőtársadalmának elitjébe.

Megnevezés

Gyakoriság (fő)

Megoszlás (%)

Orvos

15

37,5

Értelmiségi

9

22,5

Kereskedő

7

17,5

Művész

5

12,5

Mérnök

2

5,0

Iparos

2

5,0

Összesen

40

100,0

1.táblázat

A gyűjtők összetétele foglalkozások szerint (Forrás: Mravik 1992,25.)

A1. táblázat a korábbi megállapításokat erősíti meg, azaz a hetvenes és nyolcvanas években az orvostársadalom alkotta a domináns és jelentős gyűjtőkört. Az orvoslás rendszertől független tevékenység, a társadalmi presztízse magas volt, az akkori idők jövedelmi skáláján az élen állt, így a gyűjtemény alakításának szellemi és anyagi akadályai nem voltak. Mravik László felmérésében nem akadt egyetlen pártértelmiségi, a politikai nomenklatúra tagja, ezt a szerző egyrészt a jövedelmi viszonyokkal magyarázza, másrészt azzal, hogy ennek a rétegnek nem a műgyűjtés volt a szórakozási-kikapcsolódási modellje, hanem a vadászat, vagy éppen a balatoni nyaraló és a tartós fogyasztási cikkek megszerzése.

296