Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
RECHNITZER JÁNOS KORTÁRS GYŰJTŐK ÉS GYŰJTEMÉNYEK Rechnitzer János KORTÁRS GYŰJTŐK ÉS GYŰJTEMÉNYEK Jelen tanulmányban arra vállalkoztunk, hogy korábbi elemzéseinkre (Rechnitzer 2002) építve, azt célirányosan folytatva bemutassuk a kortárs gyűjtőket, kimondottan a napjaink képzőművészeti gyűjteményeinek létrehozóit, alakítóit. Mindig is érdeklődtünk az iránt, hogy miként válik valaki gyűjtővé, milyen társadalmi csoport tagja, milyen foglalkozást űz, a kollekcióját milyen koncepció alapján alakítja, mit tesz a művészet támogatásáért, megismertetéséért. Nem egyszerű a gyűjtők közegét számba venni, társadalmi jellemzőit rendszerezi, mert sok tényező rejtve marad a nyilvánosság, de a különféle felmérések, elemzések előtt is. A rejtőzködés okai között lehet említeni a személyes tényezőket, mint például nem kívánnak megmutatkozni, mert szerények, visszahúzódók, inkább a gyűjtemény alakítása, szervezése és rendszerzése a céljuk. A másik okot nevezhetjük pénzügyi, gazdasági természetűnek. Az adó- és illeték rendeletek, a jövedelmi viszonyok letisztulatlan rendszere1 nem ösztönzi a gyűjtőt, hogy minél nagyobb publicitást adjon tevékenységének. A harmadik csoportba a biztonsági szempontok sorolhatók. A gyűjtemény elhelyezése nagy körültekintést kíván meg. A jól ismert közbiztonsági viszonyok miatt a gyűjtők titkolják, elrejtik, bezárják és csak kellően megbízható embereknek mutatják be gyűjteményüket. S végül a negyedik csoport a társadalmunkban folyamatosan jelenlévő, újra és újra fellángoló irigység azok iránt, akik többre vitték, akik másként élnek, akik valamilyen áldozat révén képesek voltak maguk körül egy gazdagabb tárgyi világot teremteni. így aztán a gyűjtők rejtőzködése érthető, róluk adatokat, információkat közvetlenül, prímér adatgyűjtéssel nem szerezhető be.2 Marad tehát a szekunder, a másodlagos elemzés, amely döntően a gyűjtemények bemutatására, a gyűjtési életút leírására korlátozva villanthatja fel a gyűjtők társadalmi helyzetét. Mindezek ellenére törekedtünk a gyűjtőtársadalom szerkezetének időbeli változásairól is valamiféle képet adni, mert tanulságosnak tartjuk mind a gyűjtési szokások, irányok, érdeklődési területek mind pedig a gyűjtőközösség összetételére vonatkozó átalakulásokat — még ha felszínesen is — nyomon követni. 1. Röviden múltról és az elődökről Egyszerű és mindenki számára természetes, hogy a II. világháború előtti magyar társadalom, a főúri osztály, az egyházak vezető személyiségei és a nagypolgárság köreiben dívott a gyűjtés, a műgyűjtemények kialakítása. A főúri magángyűjtemények többsége tovább élt a két világháború között, azokból több egység az állami múzeumok alapjait képezte, illetve a kastélyokat díszítették. A nagypolgársághoz tartoztak az ipar, a kereskedelem, a bankélet, de a nyomda és a könyvkiadás gazdaságilag meghatározó vállalkozásainak tulajdonosai, azok csa293
