Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Mészáros Ágnes: Két orientális kép a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK „Győrváros kulturképe” címmel.6 A kiállításhoz kapcsolódóan katalógust is adtak ki, azonban — sajnálatos módon — ennek a mai napig egyetlen példánya sem került elő. (Almási 2009, 209.) A tárlaton szereplő képek és alkotóik listáját, valamint a kiállító képtulajdonosok névsorát helyi napilapok (Győri Hírlap, Dunántúli Hírlap és Győri Napló) korabeli híradásai alapján lehetett nagyvonalakban rekonstruálni. (Almási 2009, 208.) A Győri Hírlap például — állítása szerint a katalógus sorrendjében — közölte a képeket festő művészek névsorát.7 Csatkai Endre a tanulmányában — amennyiben az adatokból ilyen jellegű információ kibogozható volt — megpróbálta összepárosítani a kiállított alkotásokat és a képtulajdonosok neveit. Mivel a szóban forgó festmény a Petz családtól került a múzeum gyűjteményébe, és az 1903-as kiállításon szerepelt számos, a Petz család tulajdonában lévő festmény, nem haszontalan dolog végigböngészni a Csatkai által a tanulmányában közölt listákat. Petz Lajos főorvos neve hét műalkotás mellett szerepel, amelyek közül azonban egynek az alkotója vagy témája sem hozható kapcsolatba az itt tárgyalt festménnyel. (Csatkai 1966, 232., 235.) Pár tétellel később azonban feltűnik egy érdekes művésznév „Russ (talán a bécsi művészcsalád egyik tagja).” (Csatkai 1966, 235.) Sajnos sem arra vonatkozólag nem szerepel több információ, hogy mi volt a Russ név alatt kiállított kép8 címe, vagy mit ábrázolt a kép, sem arra, hogy ki volt a festmény tulajdonosa. Azonban ez a név is értékes információ, ugyanis egy, az 1770-es évektől kezdve a XX. század második évtizedéig Bécsben működő festődinasztiát takar. (Koschatzky 1991, 49.) A művészcsalád egyik tagját, Leander Russt (1809-1864) pedig a legkorábbi osztrák orientális festők között tartja számon a művészettörténet-írás.9 Az ifjú festő az édesapa, Kari Russ10 (1779-1843) révén találkozott Anton von Prokesch-Osten gróffal11 (1795-1876) a kor egyik legjelentősebb osztrák diplomatájával, aki egyben lelkes művészetpártoló volt. A gróf 1832-ben felkérte Leander Russt, hogy kísérje el őt itáliai útjára, Rómába. A rákövetkező évben, 1833- ban pedig, amikor Egyiptomba utazott diplomáciai megbízatással, ismét magával hívta a pályakezdő művészt.12 Russ később jól tudta kamatoztatni a keleti útja során készített vázlatait, rajzait, az ott szerzett tapasztalatokat. Az 1840-es években I. Ferdinánd császár (V. Ferdinánd magyar király) udvari festőjeként arra kapott megbízást, hogy egyebek mellett fesse meg több közel-keleti város (Betlehem, Jeruzsálem, Saida /Port Said/, Bejrut) látképét a Guckkastenbild-sorozat számára.13 Keleti útjáról hazatérve azonban — apja nyomdokaiba lépve — elsősorban történeti képeket festett, 1850-től kezdve pedig rajzolóként és grafikusként működött. Leander Russ volt tehát az egyik első bécsi festőművész, akinek megadatott a lehetőség, hogy a saját szemeivel lássa a Kelet szokatlan, különös világát. A Russ-család más tagja nem járt a Közel-Keleten. Leander Russ orientális képei mind a mai napig kevéssé ismertek az osztrák művészettörténet írás számára. Azt sem tudni pontosan, hogy ez volt-e a festő egyetlen keleti útja.14 (Blaschek 2010,11.) Russ csupán az utazást követő években állított ki orientális festményeket a K. K. Akademie der bildenden Künste éves Santa Anna-beli kiállításán. 1834-ben a következő két olajfestményt: Ein Ansicht 282
