Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Szilárdfy Zoltán: Krisztus hitelesnek tartott profilja a művészetben
SZILÁRDFY ZOLTÁN KRISZTUS HITELESNEK TARTOTT PROFILJA A MŰVÉSZETBEN Érdekes, hogy az utóbbi példákon a Krisztus profil ellentétes irányba fordul, amint ezt Munkácsy Mihály híres Krisztus Pilátus előtt című festményének fehérruhás alakján is látjuk. (16. kép) Még a nagy festő életében, 1898-ban megjelent, Malonyay Dezső által írt monográfia arról tudósít, hogy a mester itt is a hitelességre törekedve a Lentulus-levél szerint alakította ki a Pilátus előtt álló Jézus arcát és alakját:11 „A próféták leírása szerint: Jézus szép volt; feje arányos, orra hosszúkás; homloka nem túlságosan domború, se nem lapos, de nyílt; ajkai kifejezésteljesek. Minden csupa báj, méltóság és okosság; szemei végtelenül tiszták, nézése szeretetet ébresztett s félelmet parancsolt. — A montreáli zárda Jézusra vonatkozó egykorú latin dokumentuma a következő: Publius Lentulus a római Senatusnak: Üdv! Ezen időkben jelent meg és itt él most közöttünk, egy kiválóan erkölcsös ember, kit az ő tanítványai Istenfiának hívnak. Ö betegeket gyógyít meg és föltámasztja a halottakat. Derék termetű és figyelemre érdemes. Ábrázata olyan, hogy azok, a kik nézik, szerethetik és félhetik őt. Hajának színe szőke, tiszta és kellemes, simán húzódik le a fülekig és kissé göndörödve, különváló fürtökben omlik füleitől vállaira, a fej közepén kétfelé van fésülve és mind a két fél oldalt vetve, miként Názáretben viselik. Homloka nyílt és derült, se folt, se redő nincs rajta; arca sima és enyhe pír szépíti; az orr metszése egészen arányos; telt szakálla ugyanolyan színű, mint a haja és középen kétfelé van választva. Tekintetében bölcsesség és nyíltszívűség vagyon; csillogó szemei kékek. Megdöbbentő a midőn korhol, társalgás közben azonban szeretetreméltó, észrevételei szellemének élénkségéről tanúskodnak, bár mindenkor megőrzi nyugalmát. Senki se látta nevetni, de gyakran lepték meg sírva. Termete meglett, teste egyenes, karjai és kezei pedig olyan szépek, hogy gyönyörűség nézni. Hanghordozása súlyos. Keveset beszél. Szerény. Szóval olyan szép, a milyen szép csak lehet egy ember. Jézusnak hívják, Mária fiának.” (Malonyay 1898, 168.) A manierizmus és a barokk évszázadaiból fennmaradt, Krisztus-profilt megörökítő különféle műfajú példáink mintegy koronája a jeles Antonio Abondio (Riva 1538 - Bécs 1591) bronzból készített mellszobra. Ezen a Világ Megváltójának és Üdvözítőjének félezer év óta hitelesnek tartott portréját szemből is szemlélhetjük.1 (Prága 1988, 593., kát. 491.) (17. kép) 17. kép Antonia Abondio: Krisztus mellszobra. XVI. század vége. Bronz. Berlin Staatliche Museen, Preussischer Kulturbesitz, Skulpturengalerie 275
