Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A dunántúli hosszú furulya történeti vizsgálata
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK arra mutat, hogy történeti kapcsolat és morfológiai azonosság hiányában nem lehet pusztán az ábrázolások szintjén összefüggéseket feltárni. Ezért az I. századi szogd és a II—III. századi khotáni hangszerábrázolásokról sem dönthető el, hogy azok a kazah szibizgi peremfurulyákkal vagy az kínai ékvájatos dongxiao furulya típussal rokoníthatóak-e. A dongxiao mellett szólhat, hogy már a Han dinasztia idején (Kr. e. 206 - Kr. u. 220) is elterjedt hangszertípus volt és a kínai klasszikus és népzenei hagyományban napjainkig fennmaradt. A hangszertípus datált, több évszázados hagyománya felveti annak lehetőségét, hogy a Selyemút mentén fekvő szogd és khotáni kultúrákban megjelenhetett ez a kínai furulyatípus. Üzbegisztán déli részéről Kaskadarja régióból került elő egy sztyeppéi sas szárnycsontjából készített, felső szélcsatorna nyílásos, 5 ujjnyílásos magrés furulya. (Karomatov-Meskeris-Vyzgo 1987,154-155.) Ebből kifolyólag a magrés furulya típusok IX-XI. századi belső-ázsiai szórvány jelenlétével lehet számolni. A recens néprajzi anyagban a tadzsiknáj csuponi szintén 5 ujjnyüásos magrés furulya típus. (Vertkov-Blagodatov-Jázovickaja 1962,125.) Azonban Belső-Ázsiában a peremfurulya típusok dominálnak és a szórvány magrés furulya típusok szélcsatorna nyílása az ujj-242 10. kép Melanéz ékvájatos hosszúfurulya (Collaer 1965 nyomán) 9. kép Kabard peremfúvós hosszúfurulya (Vertkov-Blagodatov-Jazovickaja 1962 nyomán)
