Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
dala kapott díszítést. A nyak legjellemzőbb díszítése a már említett, egymással párhuzamos huzalberakás, mely lehet több szorosan egymás mellé helyezett, öszszefüggő felületet ábrázoló, vagy néhány egymással párhuzamosan futó szál. A fület díszítő berakás az előbbi helyen lévő tausírozás folytatásának tekinthető, attól élesen nem választható el, noha a nyakat mindig teljes szélességében díszítették. Ez utóbbi rész díszítése szinte minden kengyelen megfigyelhető, olyan esetekben is, mikor a fül már nem kapott fémberakást. A szárakat általában teljes felületükön, vagyis gombtól gombig látták el mintákkal, néha azonban a nyak alatti részen díszítetlenek maradtak. Ezen terület „különállását” jelzi az is, hogy itt a berakás gyakran eltérő a kengyel szárait döntően kitöltő frízmintáktól, mintegy megszakítva, vagy lezárva azok sorát. Változatos a talpaló és a szárak találkozásánál lévő gombok díszítése is. Eltérés mutatkozik az egyes példányok között azonban aszerint, hogy a gombokat ütemesen sorakozó, egymással párhuzamos szálberakás, vagy a huzalok szorosan egymás mellé kalapálásával kialakított, egységes felület benyomását keltő tausírozás díszíti. Természetesen azt, hogy egy-egy kengyelen melyik berakást alkalmazták, a gombok alakja szabta meg. Utóbbi megoldással csak a nagyobb felülettel rendelkező, négyzetes gombokon találkozunk, míg előbbi a kisebb, a szárak ívéhez igazodó gombokon látható, általában csupán néhány szál. A fémberakással díszített kengyelek tipológiai kialakítását tekintve a szögletes, nagyobb felületű gomb a Székesfehérvár környéki kengyeleken nem található meg, csakúgy, mint az ikervári, a mosonmagyaróvári vagy a zalaszentgróti kengyel esetében sem, melyekre az oldalról tekintve háromszög alak a jellemző. Ezzel szemben a Komarno/Komárom környéki, a muscai/muszkai, nyíregyházi, besztereci, csongrádi kengyeleken is megfigyelhető a markáns szögletes gomb, amely, mint a mohácsi kengyel mutatja, a Dél-Dunántúlon sem ismeretlen. Noha ismereteink a X-XI. századi fémművesség szervezeti felépítését illetően korlátozottak, egyes tárgyak nagyfokú hasonlósága mégis elgondolkodtató, felveti a közöttük lévő kapcsolat lehetőségét. Jelentős a hasonlóság a mosonmagyaróvári (]. tábla) és a Székesfehérvár - demkóhegyi kengyelek díszítésének rendszere és annak technikai kivitele között, továbbá maguk a kengyelek is közös jegyeket mutatnak. Töredékes volta ellenére díszítése ebbe a csoportba sorolja a — földrajzilag ugyan távolabb — előkerült kiskundorozsmai kengyelt is. (2. tábla 2) Ugyancsak egy csoportba kell sorolnunk a muscai/muszkai és a csongrádi egyenes vonalú berakásokkal díszített kengyeleket (4. tábla 3-4.), ezeknek sem csupán díszítésük és annak kialakítása, hanem az azt hordozó kengyelek is nagymértékben hasonlóak. A Komarno/Komárom környékén előkerült kengyel (4. tábla i.) díszítését láthatjuk a Székesfehérvár - Táci úti 2. sír kengyelén (4. tábla 2.), s feltehetően a Székesfehérvár - Sárkeresztúri úti 2. sír kengyele is ilyen lehetett egykor. A komarnoi/komáromi kengyel díszítéséhez, az annak földrajzi közelségében elhelyezkedő Hurbanovó/Ogyalla - bagotai 3. sír — feltehetően körte alakú — kengyele is jó analógiát kínál. HORVÁTH CIPRIÁN X-XI. SZÁZADI, TAUSÍROZÁSSAL DÍSZÍTETT. TRAPÉZ ALAKÚ KENGYE... 23
