Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNE MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL [276.] A’ viszonti ölelések után kiki csatára Készül, ’s a’ nép mint a’ villám Rá csap Cseznek várára a’ Török e’ történeten Egészen elrémüle De azért a’ viadalra Oltalomra készüle. a’ magyarság körül veszi a’ várt, és a’ Csatának Vad lármája, riadási Borzasztóak valának. Viv a Török, öli a’ magyar Kéttségbesve harczolnak Imitt amott már a’ bástyák Törnek zúznak omolnak. [277.] Vág a’ Török, hátrál a’ Hős Elnyomatva vonulnak a’ magyarok, a’ pogányok Rajtok nyomba tódulnak már a’ várba szilt lármázzák győzedelmek dalait Fájdalmak köztt csikorgatja Csezneki hah fijait. Ekkor Györfi a’ képzet ut Kapujából ki toppan, a’ viadal az udvaron Nagyobb tűzre gyűli lobban a’ magyarok, kik Lázárral a’ rejtekbe ménének Most a’ Török csorda között szörnyű dulást tevének. [278.] A’ Várkapu, egy hős által nagy bajjal kinyittatik Győz a’ magyar, és a’ Török Elöl hátul vágatik. Györfi Lázár a’ folyosót a’ mint végig nyargalja Szobájába Juczi szavát Efelekedve meg halja. Be tör, el hül, Pethét látja Juczijával czivódni a’ Kisasszony szerelmével Szerelemért hoczodnif?) a’ Tömlöczből a’ lármába a’ zavarba ki szökött Undok, buja fel tétellel Indokával idejött. [279.] Mint mikor a’ Hegy tetején öszve gyűlt zivatarnak Tengerébe a’ Szélveszek Hullámokat havaznak ’s e’ zavarnak közepébe villámok szilt dördülnek ’s a’ csapások egy szempontba a’ vidékre repülnek, így forrottak most Györfibe az indulat, ’s ingerek a’ gyűlt vértől fel dagadtak Ki feszültek az erek. Boszut lelke haragjába Szerelmébe, dühébe Tövig üti fegyverét itt Pethe czinkos melyébe. [280.] Halj meg Sátán, pokol szülte halj meg ördög ordétja [kihúzva: átkozott] ’s az el rémült, borzadt szüzet Hiv melyére szorétja. Egy csókot nyom, egy tüzesset Rózsájára képének. - a’ magyarok a’ várba itt Diadal jelt lővének. Hol a’ Lányom hol van Juczim Kiáltva jő Csezneki ’s az atyai szeretettel gyermekét ált öleli apám, Lázár, a’ bámult szűz Egyebet nem szólhatott Érzésének özönébe Lázár melyére rogyott. 189
