Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Szalai Attila: Nemzetgyűlési választások Győrben 1922-1925 között
ARRABONA 2012. 50/1, TANULMÁNYOK A választás évében megélénkült Győrben a politikai élet. A keresztényszocialista párton belül szakadás következett be, a győri szociáldemokraták új titkára a városból kiutasított Vági István helyett a mérsékeltebb politikát folytató Hegyi Imre lett, s szervezkedni kezdett az 1920-ban még teljes passzivitást mutató liberális polgárság is. (GyÚ 1922. márc. 8., márc. 14.) A pártok és ajelöltek A városban a szociáldemokraták kivételével a jelentősebb politikai erők időben elkezdték a megfelelő jelöltek kiválasztását. Hegyeshalmy Lajos a város I. kerületének képviselője már 1922. február 15-én levelet írt a keresztényszocialista párt győri szervezetének, melyben kijelentette, ha felkérik, elfogadja a jelöltséget. (GyV 1922. febr. 16.) Hegyeshalmy a KNEP szakadása után a Huszár Károly és Ernszt Sándor által vezetett többséggel tartott, amely Bethlen István megbízható koalíciós partnere lett, s így kaphatta meg újra a kereskedelmi miniszteri tárcát az 1921 decemberében átalakított kormányban. Ezért Győrben az amúgy sem túl erős Egységes Párt a város I. kerületében nem állított ellenjelöltet dr. Hegyeshalmy Lajossal szemben. Az 1920-ban teljes passzivitást mutató liberális polgárság is időben megkezdte a felkészülést. 1922. február 27-én létrehozták a Győrvárosi Polgári Gazdasági Pártot, majd azonnal választottak egy ad hoc bizottságot, melynek feladata a párt helyi szervezeteinek kiépítése és a képviselőjelöltek kiválasztása lett. (GyH 1922. febr. 20.) A március 11-én a Lloydban tartott nagygyűlésükön a Heinrich Ferenc-féle Nemzeti Polgári Párthoz csatlakoztak, amely szintén támogatta Bethlent. (GyH 1922. márc. 12.) így az I. kerületben tulajdonképpen két kormánytámogatópárt jelöltje indult. Az előkészítő munka során ugyan felvetődött, hogy Heinrich Ferencnek ajánlják fel a mandátumot, de végül úgy döntöttek, inkább egy ismertebb győri személyiséget indítanak. A nagygyűlésen dr. Németh Károlyt először megválasztották a párt elnökévé, majd egyhangúan a párt első kerületi képviselőjelöltjévé is. (GyH 1922. márc. 12.) Némethnek komoly politikai tapasztalatai voltak, hisz 1910-ben munkapárti színekben elnyerte a péri kerület mandátumát. Megpróbált jelöltet állítani az I. kerületben a Haller Párt és az Andrássy-Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párt is, de hiába próbálkoztak közösen Friedrich István volt miniszterelnök indításával, kudarcot vallottak. (GyV 1922. febr. 23-24., GyFÚ 1922. márc. 26.) Némi meglepetésre viszont a függetlenként induló Krisztinkovich Antal győri rendőrkapitánynak sikerült összegyűjtenie a megfelelő számú ajánlást, így ő lett a kerület harmadik jelöltje. (GyH 1922. máj. 28., DH 1922. máj. 28.) Izgalmasabban alakult a helyzet a város II. sz. választókerületében. A liberális polgárság pártja ebben a körzetben nem állított jelöltet. A kerület keresztényszocialista képviselője, dr. Waigandt Antal bejelentette, hogy a pártszakadás miatt nem indul. A helyzetet bonyolította, hogy a II. kerület keresztényszocialistáinak nagy része az országosan kisebbségbe kerülő Haller-párthoz csatlakozott. (GyV 136
