Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Szalai Attila: Nemzetgyűlési választások Győrben 1922-1925 között
SZALAI ATTILA NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK GYŐRBEN 1922-1925 KÖZÖTT Szalai Attila NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK GYŐRBEN 1922-1925 KÖZÖTT Az 1922-es győri nemzetgyűlési választások Az országos választások Horthy Miklós kormányzóvá választása után nem a diktatúrát követelő híveire, hanem a külföld elvárásainak megfelelve a parlamentizmus alapján álló konzervatív szövetségeseire kezdett támaszkodni. (Romsics 2005, 222.) Ennek volt a jele, hogy 1920. július 19-én gróf Teleki Pált, majd 1921. április 14-én Teleki lemondása után gróf Bethlen Istvánt nevezte ki miniszterelnökké, aki 1931. augusztus 24-ig, tehát több mint egy évtizeden át maradt kormányfő. A Bethlen által az 1920-as években kialakított kormányzati rendszer módosításokkal ugyan, de lényegében 1944 tavaszáig, tehát az ország német megszállásáig fennmaradt. Bethlen szerint egy ország irányítására mindig a kellő vagyoni alappal, továbbá „fejlett nemzeti öntudattal és érzéssel” rendelkező rétegek hivatottak. (Romsics 2005,223.) Ezért az I. világháború után Európa-szerte kialakuló parlamentáris demokráciákat elvetette, s magát az „irányított demokrácia” hívének vallotta. (Romsics 2005,223.) „Mi demokráciát akarunk, de nem a nyers tömegek uralmát, mert azok az országok, ahol a tömegek uralma vált úrrá az egész nemzet felett, a pusztulásnak vannak kitéve” — mondta már miniszterelnökként 1922 tavaszán. (Bethlen 1933, 228.) A választási rendszer 1922-ben gr. Bethlen István miniszterelnök és az újonnan létrehozott Egységes Párt a biztos győzelem reményében nézett szembe az új választásokkal. Az 1920- ban megválasztott nemzetgyűlés, amelynek társadalmi összetétele sokban különbözött az 1918 előtti képviselőház összetételétől, Bethlen szemében már a „tömeguralom” veszélyét rejtette magában. (Romsics 2005, 223.) Ezért a miniszterelnök egyik legfontosabb feladatának tekintette az általános, titkos választójog visszavonását. A választójogot ugyan csak törvény útján lehetett volna újraszabályozni, de a kormány, különböző manőverekkel — természetesen Horthy egyetértésével — elérte, hogy 1922. március 2-án rendeletet (2220/1922 M. E.) adhatott ki e tárgyban. A 117 paragrafust tartalmazó választójogi rendelet szerint a 24 éven felüli, 10 éves magyar állampolgársággal rendelkező, két éve egy helyben lakó, s az elemi népiskola első 4 osztályát elvégzett férfi rendelkezett szavazati joggal. Míg 1920-ban az írni és olvasni tudó 24 éven felüli nők rendelkezhettek választójoggal, ezután csak az elemi népiskola 6. osztályát elvégzett 30 éven felüliek. (Ruszkai 1959, 29.) így mintegy 750 ezerrel csökkentették a szavazópolgárok számát, amely 3 millióról kb. 2.250.000-re csökkent. Míg 1920-ban a 24 éven felüli lakosság 74,6 133
