Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Németh Ildikó: Kényszerpályán - Reflexiók Wurditsh Antal soproni tanügyi népbiztos Tanácsköztársaság alatti működéséről a Győri Egyházmegye fegyelmi tanácsa előtt lefolytatott fegyelmi tárgyalás kapcsán
NÉMETH ILDIKÓ KÉNYSZERPÁLYÁN Wurditsch letartóztatásáról és a kihallgatásról időközben dr. Zehetbauer Ottó értesítette a püspököt. Mellékletként megküldte azokat a nyugtákat is, melyekkel Wurditsch igazolta, hogy a válópert már a proletárdiktatúra előtt megindította.34 A soproni királyi ügyészség néhány hét múlva, 1919. december 9-én kelt határozatával lezárta az ügy világi részét, minden tekintetben felmentve Wurditschot. A vádpontok a büntető törvénykönyv alapján izgatás, vallás elleni vétség és zsarolás voltak. „Megállapítást nyert, hogy a gyanúsított gyülekezeten, nyilvánosan sem szóval, sem irattal egyik hitfelekezetet a másik ellen gyűlöletre nem izgatta, a kereszteket az iskolából eltávolíttatta ugyan — de mivel az iskolák tantermei nem képeznek a vallás szertartás céljaira rendelt helyiséget — így a keresztnek az eltávolításaaBtk. 191. §-ának tényálladékát nem meríti ki. [...] a gyanúsított kommunista érzelme kétségtelen. [...] rendőrhatósági őrizetbe vétel és internálás végett... az iratokat a győri főállamügyészhez a mai napon felterjesztettem.”35 A zsarolás tényállása sem nyert megállapítást, ugyanis a Wurditsch terhére felrótt zongora-rekvirálás kapcsán kiderült, hogy a tiszti leánynevelő intézet igazgatónője két zongorát önként és nem kényszer hatására adott át. Az Isteni Megváltó Rend apácái, a tanítóegyleti kollégák, a tiszti leánynevelő tanárai mind-mind Wurditsch mellett tanúskodtak az államügyész előtt, vagy legalábbis nem nyilatkoztak terhelőleg róla. Tanúskodott Lehner Mihály,36 a Sopronvidéki r. kath. Néptanítóegyesület elnöke, Skerlán Gyula tanító, a Sopronvármegyei Általános Tanítóegyesület elnöke, Borosay Dávid,37 a bencés főgimnázium igazgatója, Laschober Gusztáv,38 a soproni evangélikus népiskola igazgatója, Dr. Török Veremund,39 az orsolyita leányközépiskola igazgatója: „Mi alulírottak, akik tudtuk, hogy Wurditsch Antal nem kommunista, bíztattuk őt, hogy most már tartsa meg ez állást, mert az ő távozásával esetleg egy exponált, fölforgató, fővárosi kommunistát küldenek tanügyünk élére, aki a tanácskormány bukásáig mindent tönkretehet, míg Wurditsch az ő mérsékletével sokat menthet!”40 Ezek a mondatok köszönnek vissza Skerlán Gyula tanítónak a tanulmány elején idézett soraiban is. Wurditsch maga informálta levélben a püspököt arról, hogy az államügyész ejtette a vádat, és kérte az egyházi fegyelmi eljárás gyors lefolytatását.41 Az egyházmegyei hatóság azonban nem volt ilyen megengedő. Az egyház részéről 1920 tavaszán már Mohi Adolf42 városplébános képviselte tovább az ügyet. Wurditsch időközben elhagyhatta a sopronkőhidai börtönt. 1920 májusában újabb kihallgatásra került sor a városi főjegyző hivatali helyiségében, ezúttal csak fegyelmi pótvizsgálati ügyként. Itt már más hangsúlyokkal kerültek a vádpontok tárgyalásra. Vádként merült fel — a világi válóper megindítása mellett — hogy sem karnagyi állásához, sem a tanügyi népbiztosi tisztség kinevezéséhez nem kérte az egyházi főhatóság engedélyét, a tanügyi bizottságba két tanítót az ő javaslatára neveztek ki, a hetedik és nyolcadikos diákokat (16-18 éveseket) „kioktatás céljából a városházára rendelte”, a tanügyi biztosi állás megszervezése és a kommunista propaganda érdekében tevékenykedett, valamint kiadta a rendeletet a keresztek eltávolításáról 125
