Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Németh Ildikó: Kényszerpályán - Reflexiók Wurditsh Antal soproni tanügyi népbiztos Tanácsköztársaság alatti működéséről a Győri Egyházmegye fegyelmi tanácsa előtt lefolytatott fegyelmi tárgyalás kapcsán
NÉMETH ILDIKÓ KÉNYSZERPÁLYÁN iskolaszék elnöke ellenjegyzett. Ebben a fegyelmi szabályzat több pontjára hivatkozva az iskola katolikus jellege elleni izgatást, a tulajdon elleni izgatást, az egyházmegyei hatóság beleegyezése nélkül vállalt tanügyi biztosi állást, valamint magánéletének erkölcsi szempontból való kifogásolhatóságát — válási ügyét — hozták fel Wurditsch ellen, és a fegyelmi eljárás megindítását kérték.22 Wurditsch Antal saját kézzel írt vallomásában az alábbiakat tárta a püspök elé 1919. szeptember 2-án: „A proletárdiktatúra kezdetével Sopronban engem neveztek ki tanügyi biztosnak. Ezen kinevezés tudtom és hozzájárulásom nélkül történt. Bizonyítéka ennek, hogy a kinevezés megtörténte után engem két katona és egy civil éjfél felé az ágyamból zavartak föl és vittek a városházára, ahol azonnal tiltakoztam kinevezésem ellen. Ezen tiltakozásomat avval hallgattatta el a politikai megbízott, hogy a falnak állíttat és lelövet, ha nem engedelmeskedem.”23 1919. szeptember 22-én a győri püspök felfüggesztette állásából és az addigi fizetése két harmadát ítélte meg élelmezési díjként. Az erről szóló határozatot Zehetbauer azonban már nem tudta átadni, mivel Wurditsch „valószínűleg Ausztriába ment, mivel félt egy esetleges internálástól”.24 Tudjuk Wurditsch vallomásából, hogy ő ekkor még nem akarta véglegesen elhagyni Sopront, hanem egyszerűen csak Fertőmeggyesen lakott az öccsénél, aki ott volt körorvos. 1919. október 17-én Palásti Kálmán25 soproni tanfelügyelő arra kérte Fetser Antal megyéspüspököt, hogy a vallás- és közoktatási miniszter részére küldjön egy névsort, amelyen szerepeljenek „azon egyházi főhatóság alá tartozó tanerők, kik közönséges bűncselekmény vádja alatt állnak, és kik alaposan vádolhatóak azzal, hogy a kommunizmus alatt magatartásukkal vagy eljárásukkal a tanítói állással össze nem férő módon vétkesen elősegítették a nemzet erkölcsi és anyagi romlását.”26 A listán szereplő 26 név között csak egyetlen soproni van: Wurditsch Antal, akit a névsorhoz fűzött megjegyzés szerint állásából felfüggesztettek, és tartózkodási helye ismeretlen. Az ellene indított eljárás alapjául kommunista magatartása és házassági válás ügye hozható fel. Amikor október végén visszatért Sopronba, valóban elfogták, előzetes letartóztatásba helyezték és a sopronkőhidai fegyházba szállították. Innen hozták be kihallgatásra a városháza rendőrkapitányi helyiségébe 1919. november 18-án. Itt az egyházi kiküldött, dr. Zehetbauer Ottó városplébános, valamint dr. Gerencsér Nándor27 főjegyző mint törvényhatósági kiküldött jelenlétében hallgatták ki. Az előzetes letartóztatásban lévő Wurditsch vallomásából egyetlen részt szeretnék kiemelni, amely talán az egyik legfontosabb momentum az eljárás folyamán: a keresztek eltávolítását a tantermekből a direktórium rendelete értelmében. Wurditsch a következőket vallotta: „A kereszteket én távolíttattam el, ezt személyesen azért hajtottam végre, mert így véltem legfigyelmesebben az orsolyiták és irgalmas nővérekkel szemben viselkedni. A kereszt eltávolítására Kellner volt pol. biztostól legszigorúbb utasítást kaptunk.”28 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt a kérdéskört minden érdekelt fél szempontjából megvizsgálhatom, egyfajta történelmi pillanatfelvételként értelmezve a többi szereplő visszaemlékezését. A Szent Orsolya Rend főnökasszonya az alábbiakat közölte a Ta123
