Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Németh Ildikó: Kényszerpályán - Reflexiók Wurditsh Antal soproni tanügyi népbiztos Tanácsköztársaság alatti működéséről a Győri Egyházmegye fegyelmi tanácsa előtt lefolytatott fegyelmi tárgyalás kapcsán

, Németh Ildikó KÉNYSZERPÁLYÁN Reflexiók Wurditsch Antal soproni tanügyi népbiztos Tanácsköztársaság alatti működéséről a Győri Egyházmegye fegyelmi tanácsa előtt lefolytatott fegyelmi tárgyalása kapcsán Valamennyien hallottunk iskolai tanulmányaink során a „dicsőséges 133 napról” — ahogy a Tanácsköztársaságot évtizedeken keresztül aposztrofálták a történelem­­könyvek. A proletárdiktatúra időszakát egyértelműen pozitívan írták le ezek a művek, a vezetők hősök voltak, az ellenállást tanúsítók pedig „nem értették meg az idők sza­vát”. Lassan száz év távlatából immár lehetőségünk van a történtek objektívabb vizs­gálatára, amelyre lehetőséget nyújtanak a Tanácsköztársaság történeti adatainak gyűjtésére szervezett Országos Bizottság mára már feledésbe merült iratai. 1919. december 15-én Budapesten, a Központi Városházán tartották a Ta­nácsköztársaság eseményeit összegezni és az utókor számára megőrizni hivatott bi­zottság alakuló ülését, ahol szinte valamennyi minisztérium és fontos hatóság kép­viseltette magát. A belügyminiszter 380/1920. B. M. számú körrendeletében értesítette a városi és vármegyei törvényhatóságokat, hogy „a minisztertanács mél­tányolva annak fontosságát, hogy az elmúlt bolseviki rémuralom (u. n. proletárdik­tatúra) története minden vonatkozásban kiderítve annak idején hiteles adatok alap­ján írassák meg és e gyászos emlékű mozgalom social politikai tanulságai a magyar nemzet consolidatioja és jövőjének biztosítása érdekében értékesíttessenek, az 1919. évi szeptember 18.-án tartott ülésében előterjesztésemre, a történetének megírásá­hoz szükséges minden irányban kiterjedő adatgyűjtés megszervezését kormányfel­adatnak nyilvánította és ezen munkálatoknak az általa elfogadott irányelvek szerint való megindítására és végrehajtására engem hatalmazott fel.”1 Az utókor hasznára szánt gyűjtőmunkát Dr. Csánki Dezső2 főlevéltáros, a Magyar Országos Levéltár fő­igazgatója koordinálta, Sopronban pedig Dr. Házi Jenő3 főlevéltáros gyűjtötte a közintézmények vezetőitől bekért néhány oldalas visszaemlékezéseket, beszámoló­kat. A bizottság munkája önmagában is külön tanulmányt érdemelne, itt azonban csak a tanintézetek — szám szerint nyolc iskolafenntartó és igazgató —jelentéseire szeretnék kitérni. Az intézményvezetők a polgármesteri hivatalnak, vagy közvetle­nül Dr. Házi Jenő főlevéltárosnak küldték meg beszámolóikat.4 Valamennyi jelentésben előkerül Wurditsch5 Antal római katolikus elemi is­kolai tanár neve, aki a közös emlékezet szerint leszedette a kereszteket a tantermek faláról. A Tanácsköztársaságról szóló későbbi feldolgozások — ha ebben a minő­ségében megemlítették a nevét — magától értetődő természetességgel kommu­nistaként könyvelték el. Van azonban egy bejegyzés, méghozzá épp az őt is fog­lalkoztató r. kát. fiúiskolák jelentésében, amely a helyzet bonyolultságára utalva jelentősen árnyalja a Kellner-hívő6 kommunista képét. Skerlán Gyula7 katolikus ta-NÉMETH ILDIKÓ __________________________________________________________KÉNYSZERPÁLYÁN 119

Next

/
Thumbnails
Contents