Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tar Attila Szilárd: Győri peregrinusok németországi egyetemeken 1789-1918
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK Az intézményesülés folyamatának legnagyobb innovációs lökése is erre az évtizedre esik. A változások dinamizmusa a beiratkozások számában is tükröződik. A század közepén tapasztalt komoly visszaesés után 1871-ben sikerült ismét elérni a beiratkozott hallgatók 1830/31-es szintjét, 15 ezer fővel. A következő évtizedekben ez a mutató meredeken ívelt felfelé: 1880/81-ben kb. 26.000, 1890/91-ben kb. 35.000, 1900/01-ben 50.000, 1913/14-ben 75.000 hallgatót regisztráltak. (Müller 1990, 85.) A növekményből átlag felett profitáltak a természettudományi és műszaki szakok, valamint a tanárképzők. A teológia-hallgatók száma erősen csökkent, míg a jogászok és a medikusok száma nagyjából stagnált. A legnagyobb egyetem 1914-ben a berlini volt 8.000 diákkal, ezt követte München 6.600-zal, Lipcse 5.300- zal és Bonn 4.500-zal. Freiburgban, Breslauban, Göttingenben, Halléban, Heidelbergben, Kidben, Marburgban, Tübingenben és Jénában 2-3 ezer diák tanult. A többi egyetem (Strassburg, Würzburg, Königsberg, Gießen, Greifswald, Erlangen és Rostock) „kisüzem” maradt. Méretük szerint ide számítottak a műszaki főiskolák is, melyeknek 1914-ben 11.500 hallgatójuk volt összesen. 2. Győr a XIX. században A célország egyetemi hálózatának ismertetése után vizsgáljuk meg a küldő várost is. Győr a XIX. században dinamikusan fejlődő polgári város képét mutatja. A nyugodt fejlődést csak két alkalommal zavarta meg valamilyen rendkívüli esemény: 1809-ben Napóleon hadainak érkezése, 1848-49-ben pedig a forradalom és szabadságharc eseményei. Az 1785-ös népszámlálás szerint 13.421 fő lakta Győrt. (Bak 2000, 32-33.) Ez a népességszám a XIX. század végére megkétszereződött, (Győri Nagy Naptár 1898, 31.) majd Révfalu és Győrsziget 1905-ös Győrhöz csatolásával 40 ezer főre emelkedett. (Borovszky 1908, 70.) Győrt ipari és kereskedő-városnak tartották. A lakosság túlnyomó többsége iparral, kereskedelemmel és szállítással foglalkozott. (Borovszky 1908, 75.) Vizsgált korszakunkban Győr sikeres gazdasági modellváltást hajtott végre, aminek keretében az átmenő kereskedelemre épülő gazdasági modellt felváltotta az iparváros. A váltás a dualizmus 2. szakaszára tehető. (Szakái 2002, 79-81.) A város legmagasabb szintű iskolája az 1802-től ismét Győrben működő királyi jogakadémia volt, amely 1892-ben zárta be kapuit. Vizsgált időszakunkban végig működött két középiskola, a bencések gimnáziuma és az 1778-ban alapított Királyi Nemzeti Főbb Iskola, mely a XVIII. század végén Révai Miklóst is tanárának tudhatta. A városban két tanítóképző intézet is tevékenykedett: egy állami és egy egyházi (katolikus). Volt még egy polgári leányiskola valamint több alsó fokú ipari és kereskedelmi iskola. Győr iskolavárosi hírneve éppen ebben a században kezdett megalapozódni. Úgy tűnik, tanulni vágyó fiatalokban sem volt hiány. 106
