Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemes Gábor: "…a mikor az korcsmának ideie let utolna" A győri káptalan újvárosi borkimérése a XVII. században
ARRABONA 2011.49/2, TANULMÁNYOK A bérlet igen tartósnak bizonyult, hiszen ezután már soha nem engedték ki a győri élésmesterek az újvárosi bormérést a kezükből. Az új élésmester, Johann Haas von Hochburg fia, Nicolaus lett, aki apjától állása mellett makacsságát és agresszivitását is „örökölte”.40 Erről árulkodik, hogy 1686-ban egy Budára tartó győri kereskedőnek nem adott menlevelet, borait pedig lefoglalta. Az eset jogosságát firtatok ellen pedig — visszautasítva a vádakat — ismét előhúzta apja bevált taktikáját: megkérdőjelezte a káptalan újvárosi bormérési jogát.41 A Haditanács kérésére Zichy István készített vizsgálatot, melyben megállapította, hogy az élésmester csak az erődön át szállított borokra adhat ki menlevelet.42 A nyakas Hochburg nem adhatta fel, melyre bizonyíték, hogy Győr városa a következő évben vizsgálatot tartott, ismét megállapították, hogy—micsoda meglepetés! — az újvárosi bormérés a káptalant illeti.43 Az eljárás Kollonich Lipót bíborost, győri püspököt is kihozta a sodrából, akit az ügyről helynöke, Telekessy István őrkanonok tájékoztatott. A dühös főpap kijelentette, hogy legszívesebben nemcsak az általa elkobozott bort, hanem minden, Újvárosban tárolt borát elvenné tőle.44 A káptalan válaszában részletesen ismertette a főpappal az igazát bizonyító országgyűlési törvények passzusait és egyéb dokumentumokat,45 később pedig már az élésmester alulmaradásának hírével örvendeztették meg a prelátust.46 Nicolaus Haasra nemcsak a túlkapása miatti per mért csapást, hanem az eddig virágzó bormérésben az 1683-ban a környéket sújtó török támadás is komoly károkat okozott.47 Az élésmesternek Újvárosban 200 urna bora veszett el, az ezt követő évek visszafoglaló harcaira küldött katonák távozása pedig még komolyabb érvágást eredményezett, hiszen elvezényelték a fogyasztóközönséget. Ezért Kollonich Lipót bíborost arra kérte, hogy érje el a káptalannál, a fentebbi évekhez hasonlóan veszteségeit figyelembe véve a bérleti díjat szállítsák lejjebb.48 Kérése nem ért célt, hiszen alig két héttel később a kanonokok Király János alispánt bízták meg az összeg behajtásával,49 amelyet a számadáskönyv tanúsága szerint jókora késedelemmel bár, de befizetett. A későbbiekben egyre kevésbé volt beleszólása a káptalannak az újvárosi bormérésbe, és az fokozatosan a mindenkori élésmester fennhatósága alá került, sőt később az újvárosi pincék bérleti díjával együtt fizették.
