Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)

Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból

NEMESNE MATUS ZSANETT

KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS...

FORRÁSKIADÁS

Ha a’ vész dúl, ha a’ vész fényit, A’ Gyáva fél, és remeg;

De a’ bátor előre tör,

’S a’ hullámnak kormányt szeg, ’S ha Hazája, boldogsága, Mellyben lakik, mellyben él, Éltét, ’s nyugalmát kívánja, Feláldozni azt nem fél. így tett a’ Lengyel Klopiczky így tesz a’ Magyar Borsiczky; Élj rokon szép két nemzet,

Ki illy fiakat nemzett.

De lásd ez a’ Példa beszéd, Hogy fájától az alma Meszsze soha el nem esik, Gyakran nagyon meg csal ma; Mert a’ dicső Hunniának Esmérsz dicső Fiait,

De esmérsz ám elkorcsosúlt ’s vesztegetett Fattyait.

Nézd csak Ötvös, lásd Cziráky, Szemét a’ holló ásná ki,

Mint akart a’jó Honjának,

Sírt ásni Hunniának.

Régen mossa már ősz Dunánk Pozsony vára’ lábfejét,

De sem előtt, sem az óta anyánk’ tápláló tejét Olly méltatlan soha senki Emlőjiből nem szívta,

Talán az sem, ki a’ Tatárt Ötször Hazánkba hívta:

Mint ez a’ vén Ország Bíró,

’s vele még egynéhány Síró,

A’ többek köztt Gróf Vay, a’ ki még csak tavali

Kérlek, elhúnyt őseinkkel Egy idejű Pozsony vár’.

Szólj, ha volt e’ a’ Hazában Illy irigység, ’s később kár? Emlékezel te Garákra, Emlékezel te sokra,

Czilleyre, ’s Karaffákra,

’s több illy Hon-gyilkosokra;

De illy viszszánya tudom soha Nem érzett a’ most mostoha Haza vérző kebele,

Mert férgekkel van tele.

Nézd csak azt a’ veressapkás Jezsuita Rendeket,

Ezek nem sokat zavarják Okos szóval a’ csendet. Nádasdynak vén nagy apja Tudom nem így érezett,

Mert Hazánk szabadságáért Nyaka, ’s feje vérezett.

De te, ’s Collegád Szepesy,

Csak a Primásságot lesi;

Pedig már nem sokára,

Ű1 Cháron’ csónakjára.

Minek hát nekünk jó Király, Minek így a’jó Ferencz,

Ha az ország’ Nagyjainak Csak az erszény a Kedvencz? Jobb így nekünk a’ Tyrannus, Mint volt első Leopold,

Vagy pedig hadd kérkedjen szét Tornyainkról a’ Félhold, így majd végre eszére tér A’ Magyar, mikor már nem fér Poharába több méreg,

Késő lesz, attól félek.

93