Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
NEMESNÉ MATUS ZSANETT KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS... két 8 szótagost, két 7 szótagos követ. A kiadásban közölt teljes pasquillus első fele egy sort kivéve — mely 9 szótagos — mindenhol 8 szótagos. Rímelését tekintve többségében páros rímelésű, de találhatók benne keresztrímek, visszatérő rím és egy rímtelen sor is. Verselése ütemhangsúlyos, felező 8-asokból, valamint kétütemű 9-es és 7-esekből áll. A két vers közti hasonlóságok alapján megállapítható, hogy írójuk nagy valószínűséggel egy személy lehetett. Kedveli a 8-as és 7-es szótagszámú sorokat, ráadásul a Gúnyvers sorainak felépítése teljesen megegyezik a „Ha a’ vész dúl, ha a’ vész fényit...” kezdetű vers utolsó három versszakával.27 A költő többségében páros és keresztrímeket alkalmaz és a magyaros ütemhangsúlyos verselés híve. A versek megalkotója a már korábban említett Somogyi Antal (1811/1812- 1885) is lehet. Ő a korszak legnagyobb „emisszárius”-a,28 akiről a titkosrendőrségnek29 tudomása volt. Leghíresebb gúnyversének a Landtagparodie zu Schillers Handschuh című művet tartják, melyet 1839-ben írt. (Takáts 1913, 1035.) Somogyi Antal az udvar számára — lelkesítő beszédei miatt — nemkívánatos személy volt, ezért I. Ferenc, majd V. Ferdinánd a rendőrminiszterüket, Sedlnitzkyt bízták meg azzal, hogy Somogyinak minden lépését kövesse és jelentsen róla. A miniszter beszámolóiban gyakran ócsárolta, néha viszont — kiváló szónoki tehetségét elismerve — dicsérte a lelkes ifjút, aki először az 1832/36-os országgyűlésen tűnt fel. 1834-ben, mikor Nagy Pál követelte a diétán, hogy az országgyűlési ifjúságot zárják ki az üléstermekből, Somogyi lelkesítő írással buzdított a „lelketlen Nagy Pál”lal szemben: „Átok szálljon arra az ifjúra, aki — ha kizárják az ülésteremből — a legnagyobb áldozatra nem kész. Csak összetartásra van szükségünk, akkor minden lehetővé válik, akkor mindent megtehetünk. Magyarok! Cselekedjünk. Ti bátrak előre!” (Takáts 1929, 501-502.) Az 1839-ben kezdődő országgyűlés idején Somogyi ténylegesen a rendőrség látókörébe került, ugyanis kiváló szónokként30 elnyerte számos mágnás barátságát,31 és felszólalásai miatt az ellenzék egyik legaktívabb személyévé vált. Szabad bejárása volt a főrendi tagokhoz, akik közül többen megbízták az emisszáriust azzal, hogy írja meg beszédeiket. Hálából ezen diéta idején Pozsony megyei követté akarták választani, de az udvar ezt meghiúsította.32 A „pasquillant” karrierje azonban ezzel még nem ért véget. A főurak ugyanis saját költségükön megbízták a szónokot,33 hogy járja a megyéket, és a megyei gyűléseken buzdítsa az ellenzéket. A rendőri jelentések többször beszámoltak arról, hogy Somogyi csak úgy juthatott be az ülésekre, hogy vagy a megye adományozott számára földbirtokot vagy a mágnásoktól kapott pénzből vett magának. (Takáts 1929, 503-517.; Molnár 1995, 7.) Az 1843/44. évi diétán újra felmerült a szónok követté választásának gondolata, de az udvarnak köszönhetően ez ismételten nem sikerült. Majd 1848-ban a Csongrád megyei Tápénak lett képviselője (F. Kiss 1987,88.), ám ezt a hivatalt nem 87
