Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Horváth József: Három győri "rác" végrendelet a XVIII. századból
HORVATH JÓZSEF HÁROM GYŐRI „RÁC” VÉGRENDELET A XVIII. SZÁZADBÓL A győri „rácok” mentalitásáról A végrendelkező felekezeti hovatartozására utalhat utolsó akaratának nyelvezete is. A XVIII. századi győri „rácokra” ez mindenképpen igaz: testamentumaikban több olyan hasonlat, megfogalmazás található, mely mások végrendeleteire nem jellemző. Simon György pl. így fogalmaz: „... előttem viselvén Isten eő Szent Fölséghe Minden élő Ember [r]e ki adott Decretumát, hogy aki Született az halálnak kaszáját Megh kölletik kostolni, Nem retegvén ettül igaz ßivel a midőn ez Árnyék Világbül ki mennem Parancsollya eő Szent Fölséghe, kész Vagyok Decretumát Végben Vinni...”. A legérdekesebb e szempontból Burza Konstantin utolsó rendelése, mely ekképpen kezdődik: „A midőn a’ mi Esztendeink hirtelenebbek volnának az sebessen repülő nyílnál, a’ midőn repraesentálnám magamban azon onnét felőli ki adatott el Kerülhetettlen Decretumot. Statutum omnibus hominibus mori; Én is nyomorogván ezen Siralomnak völgyén és az Napnak immár majd majd el nyugovó Orajan találkozván. .— és folytatódik hasonló stílusban tovább a testálás szükségességének indoklása. De érdemes idéznünk a testamentum befejező mondatait is: „Ezeknek utána hagyom Fiaimra Attyai áldásomat, közöttök békeséges, csendes és hoszú élettet, boldog előmenetelt holtok után az Ur Jesustol őrők ilétett. A Kik[ne]k pedig életem el forgássá alatt valamit mint gyarló Ember talalttam véteni bocsánatott kirek = Hogy Eő nékek is az Haragra Késedelmes és Nagy irgalmasságú Őrök Istenn bűneinknek bocsánattyat Nyujcsa.” Talán e néhány példa alapján is érzékelhető, hogy e végrendeletek szókincse, hasonlatkészlete eltér a korszak többi győri testamentumáétól, és bizonyítja készítőik felekezeti különbözését is. Temetéssel kapcsolatos rendelkezések A három közzétett forrás készítője közül Burza Konstantin nem tett ilyen tárgyú rendelést. Rácz György özvegye azt kéri, hogy teste temettessék a szokott temető helyre. Simon György viszont ennél konkrétabban fogalmaz: „az én megh hidegültt Testemet kívánom szokássunk szerént az Uj-várossj Görögh Templomunk mellé temettetni”; említi továbbá, hogy kicsi ládájában, melyben fehér ruháját őrzi, van egy darab gyolcs is, „halálomra való”. A legérdekesebb rendelést az itt közzé nem tett testamentum készítője, Constantinapoly Katalin teszi: „Testemet pedigh az földnek, az eő Anyának, az honnand eredetit vette, és ugyan mindgyártt a Rácz Templomunk belső ajtaja ellőtt hoßßäba, az hollott is kívánom, hogy faragott keő letetessék az kire nevem metßettesek, hogy úgy az templomban járók rajtam ki s-be járjának, kire hagyok őtven az az fi. 50 az követ pedig Uram Pita Gergelly ezen kívül tartozik csináltattni.” (Székely 2011) 65
