Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Horváth József: Három győri "rác" végrendelet a XVIII. századból
HORVÁTH JÓZSEF HÁROM GYŐRI „RÁC” VÉGRENDELET A XVIII. SZÁZADBÓL Horváth József HÁROM GYŐRI „RÁC” VÉGRENDELET A XVIII. SZÁZADBÓL A magyarországi végrendeletek kutatásának történetét áttekintve könnyen megállapítható, hogy a legtöbb testamentum nyomtatásban a XVIII. századiak közül jelent meg; ezen belül is főként a mezővárosok kutatói jeleskedtek.1 Itt és most legyen elegendő csupán Iványosi-Szabó Tibor kecskeméti forrásközlésének első három kötetét, Németh Zoltán nyíregyházi, Horváth M. Ferenc váci és — egyáltalán nem utolsó sorban — Tárkány Szűcs Ernő hódmezővásárhelyi végrendeleteket tartalmazó köteteit említenem;2 de jelentős hányadában XVIII. században keletkezett testamentumokat tartalmaznak Kocsis Gyula ceglédi, Czégény Istvánná jászberényi, valamint Kemény János hat Duna-Tisza közi mezőváros ez irányú forrásaiból válogató kötetei is.3 Győrött viszont még csak a XVII. századból jelentek meg nyomtatásban végrendeletek: Sörös Pongrácnak a kéttucatnyi XVII. századi testamentumot közzétevő, XIX. század végi forrásközlése után egy évszázaddal magam tettem közzé három kötetben 350 darabot.4 A XVIII. századi győri végrendeletekkel magam is csak érintőlegesen foglalkoztam — leginkább a népi vallásosság, illetve a temetkezési szokások kutatása kapcsán.5 Pedig ebből az évszázadból is százával maradtak fenn a győri levéltárakban végrendeletek: négy vaskos testamentumkönyv őrzi a másolatokat, a testamentumlevél formájában fennmaradtak pedig több dobozt töltenek meg.6 Jelen dolgozatban a gazdag XVIII. századi győri forrásanyagból három végrendelet bemutatására teszek kísérletet: Rácz Györgyné Wannyi Éva 1737-ben, Simon György 1748-ban, illetve Burza Konstantin 1781-ben keletkezett utolsó akaratát teszem közzé, rövid bevezető tanulmány kíséretében. E források érdekességét készítőjük származása, felekezeti és nemzetiségi „hovatartozása” adja: mindegyikük — amint az rendeléseikből kitűnik — a győri „rácok” közé tartozik! Ahhoz a kis létszámú csoporthoz, mellyel alig foglalkozott ez idáig a történeti kutatás. Ezért tartom fontosnak e források bemutatását és közzétételét. Egy kis kutatástörténet A győri rácok történetével kapcsolatos eddigi kutatások vázlatos áttekintésére másutt már kísérletet tettem;7 nem érdektelen azonban — a közölt három értékes forrás tartalmának megértését segítendő — a fontosabb eredményekre röviden utalnom. A győri „rácokról” a XIX. század derekától kezdődően olvashatunk a várostörténeti szakirodalomban. Elsőként talán a Fehér Ipoly által szerkesztett, 1874-ben napvilágot látott kötet említi a kérdést, de a „görög nemegyesült egyházközség” című fejezetében vizsgált korszakunkat érintően csak annyit olvashatunk, hogy „a 57