Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Recenziók
L I______I _ ARRABONA 2011.49/2. RECENZIÓK is foglalkozik. A 2000-ben és 2002-ben megjelent iskola- és óvodatörténeti kiadványok gazdag tárházai a település fejlődéséért, az oktatásügyéért, a zenei kultúrájáért, egyleteiért és sportjáért időt és energiát áldozó tanárok, polgárok tevékenységének. Tóth Vilmosnak a Tét városi rangra emelkedésének 10. évfordulója alkalmából megjelentetett munkája igencsak gazdag adatgyűjtemény. Ugyanúgy szerepel benne Révai Miklós, aki Téten 1796-ban egy hónapot helyettesítő papként töltött el, mint a legendás Kapuy Miksa, aki 1926-tól 1962-ig, haláláig volt a település körorvosa. Ahogyan a Szerző az alcímben és a bevezetőben is jelzi, életrajzi és temetkezéstörténeti adattár ez a kis lexikon, amelynek illusztrációjául nem a hagyományos arcképek szolgálnak, hanem egyes személyek (családok) síremlékei, sírkövei. Mindenképpen rendhagyó munka, hiszen a „temetőből indul”. Nem tudhatom, csak érdeklődését, szakterületét ismerve feltételezem, hogy Tóth Vilmos a téti temetők feltérképezésével kezdte az adatgyűjtést. Erre utal 2004-ben megjelent kötete, a Síremlékek Győr-Moson-Sopron megyében, melyben már számba vett néhány különlegesebb téti síremléket (pl. Wladislaw Dzonkowski, Gyapay Dénes, Münster Ede), illetve Téthez köthető neves személyiségek más településen található sírját (pl. Horvát Endréét a pázmándi, Kálóczy Lajosét a mindszentpusztai, Karsay Sándorét a győri temetőben). Téten három nagy felekezet élt egymás mellett, a katolikus, az evangélikus és a zsidó közösség. A társadalmi összetétel is vegyes, a középnemesi birtokosok, a nemesi közbirtokosság, a vagyonos birtokos parasztság és iparosok meghatározó szerepe még a település mai arculatára is rányomja a bélyegét megmaradt — és megmentésre, helyi védettségre érdemes! — lakóépületei révén. A járási központi pozíció, a katolikus és evangélikus iskolák, a tanonciskola, a polgári fiú- és leányiskola, az egyesületek egy polgáriasultabb életformát mutatnak, a település pusztáinak (Lesvárpuszta, Pokvárpuszta stb., illetve Tétszentkút) birtokosai, lakói is részei voltak e heterogén közösségnek. Mindez a sokszínűség megmutatkozik az adattárban, továbbgondolásra, további „bekerülésre érdemes” személyek összegyűjtésére ösztönözve az olvasót. A Szerző Bevezetésében le is szögezi, „ez a kötet csak válogatás, nem került bele minden szóba jöhető név”, annak ellenére, hogy a kezdeti mintegy ötven névből majd százharminc „szócikk” kerekedett ki (8. old.). Nagyon sok levéltári kutatással, adatközlők megkeresésével, meghallgatásával és kis szerencsével a ma még hiányos adatok pótlása vagy ellenőrzése után egy olyan életrajzi lexikont lehetne — és érdemes lenne! — összeállítani, amely időben is szélesebb korszakot ölelhet fel. A XVI. század végén fennállt téti nemesi közbirtokosságnak olyan jeles tagjai voltak, mint Poky Mihály Győr vármegyei alispán, Ostffy (I.) Mihály Vas vármegyei főispán, Ostffy (I.) Tamás Vas vármegyei alispán és mások. Ma még hiányzik az adattárból a téti tanítók nagyobb része is, akik a település szellemi elitjének nagy számát adták. De ami a leginkább feltűnő: hiányoznak a nők! Lehetetlen, hogy nemünknek csak egyetlen jelentős képviselője működött Té-228