Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
ARRABONA 2011. 49/2. TANULMÁNYOK Malasits Gézához nem volt kegyes a sors. Halála előtt még meg kellett érnie a párt szétszakadását, Peyer kiválását és a Magyar Radikális Párthoz történő csatlakozását, majd azt a gyalázatot, hogy Kéthly Annát, Szeder Ferencet, Szélig Imrét, Bán Antalt, Sümegi Oszkárt, Vas-Witteg Miklóst és a szociáldemokrácia más elvhű, régi harcosait a baloldali szárny kizárta a pártvezetőségből és a pártból is, mert útjában álltak a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülésének. (Varga 1999,159.) Az 1948 márciusában megválasztott új pártvezetőségben a két munkáspárt fúziójának támogatói rendelkeztek befolyással, köztük Szakasits Árpád főtitkár és Marosán György főtitkár-helyettes. Példátlan méretű tisztogatási hullám kezdődött a pártban, tömegesen zárták ki, vagy bírták kilépésre az egyesülést elutasító funkcionáriusokat és egyszerű párttagokat. Ez volt a szociáldemokrácia harmadik „lefejezése”, 1919-1920 és 1944 után. A két párt egyesülésére 1948. június 12-én került sor, ennek során megszületett a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Ezzel bevégeztetett annak a pártnak a sorsa, amelyik ötvenöt éven át közössége, otthona volt Malasitsnak. Az idős politikust átigazolták az új pártba, ennek a lépésnek a magyarázata az lehetett, hogy a hetvennégy éves képviselő személye túlságosan jelentéktelen volt Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára és a névleges vezető, Szakasits Árpád számára, és nem kívántak „mártírt” csinálni belőle. Egyébként pedig, a későbbi fejlemények fényében mit számított, hogy valaki az MDP tagja volt-e vagy sem? A Rákosi-rendszerben az MDP-tagság nem jelentett védelmet az átigazolt szociáldemokrata párttagok számára, ahogyan a kommunisták számára sem. Hiszen az MDP-tagság, sőt a vezető pártfunkció sem mentette meg az ÁVH börtönétől még az önálló szociáldemokrata párt megsemmisüléséhez aszisztáló Szakasitsot és Marosánt sem. Még kevésbé mentette volna meg Malasitsot, akinek több dolog szerepelt a „rovásán”: eszmei kötődése az angol munkásmozgalomhoz, tárgyalása a berendezkedő ellenforradalmi rendszer prominenseivel, Teleki Pállal és Bethlen Istvánnal, pályafutása a Horthy-kori parlamentben, az angol pragmatizmusra való hivatkozás, a marxi „teoretikus szocializmust” lebecsülő szavak, nem beszélve az emigráns jobboldali” Peyerhez fűződő kapcsolatáról. Halála valószínűleg megóvta a legroszszabbtól, attól, hogy osztozzon a később börtönbe került Szakasits, Marosán és Justus Pál sorsában. Malasits Géza 1948. november 9-én hunyt el. Nagy Imre házelnök, az MDP tagja, a későbbi miniszterelnök barátjaként búcsúztatta a szociáldemokrata politikust a parlamentben. Az, hogy a sztálini típusú diktatúra kiépülése előtt halt meg, akár jelképként is értelmezhető: a magyarországi szociáldemokrata párt története véget ért.
