Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK A peyeri irányzat sem mondott le a szocializmus mint hosszú távú cél békés úton történő megvalósításáról, de Peyerék aktuálisan a nyugati demokrácia és jogállamiság megteremtését tartották kívánatosnak, külpolitikailag pedig nem a Szovjetuniót, hanem a nyugati demokráciákat és a nyugati szociáldemokrata pártokat tekintették szövetségesnek és mintaadónak. A háború utáni nyugat-európai változások, különösen az angol munkáspárti kormány által végrehajtott széleskörű államosítási program (egyebek között a vasutak, a bányák, valamint a vas- és acélipar területén, a bankszektorban) azzal a reménnyel kecsegtette őket, hogy a kapitalista társadalom meghaladása szerves fejlődés révén, a parlamentarizmus és a jogállam megőrzésével lehetséges, és nincsen szükség a szuronyok hegyén kínált szovjet modellre, amelynek velejárója a diktatúra és a szabadságelkobzás. (Vass- Vida 1992, 5.) Egy ilyen nyugatos beállítottságú irányzat értelemszerűen irritálta a szocializmus gyors, forradalmi megvalósításában érdekelt, szovjetbarát kommunistákat és baloldali szociáldemokratákat. A realitások, a gazdaság újjáépítésének és a termelés újraindításának feltételei azonban azt kívánták meg, hogy a két munkáspárt viszonyát a kooperáció, és ne a konfrontáció határozza meg. Ekkor taktikai okokból még nem látszott ésszerűnek veszélyeztetni a két munkáspárt közötti együttműködést, márpedig Malasits listavezetői helye komoly konfliktusgeneráló tényezővé válhatott. Malasitsot a központ akaratára a második helyre szorították, helyére a mérsékelt, középutas, és így a kommunisták számára elfogadhatóbb, de a megyei politikában ismeretlen Bán Antal került.18 A döntés mögött az MKP érzékenységének figyelembevételén, a munkásegységfront megszilárdításán kívül meghúzódhatott az a számítás, hogy Malasits „kegyelmes úr” — képviselőként ez a megszólítás illette meg az előző rendszerben — túlságosan „bennfentes” volt a Horthy-korszak parlamentjében. A fiatal Bán pedig főtitkár-helyettesként bebizonyította tehetségét a párt újjászervezése révén. (Varga 1999, 347-348.) A pártközpont azonban végső döntésével mégsem Bán Antalt, hanem Peyert indította el listavezetőként. Ez a módosítás jelzi, hogy a győr-mosoni területen a szociáldemokrácia reformista irányvonala szélesebb társadalmi bázissal rendelkezett, és a pártközpont ezt kénytelen volt respektálni.19 Malasits szorosan kötődött Győr városához, hiszen a város lakosai ötször választották be a parlamentbe, míg Bán ismeretlen volt a megyei tagság körében. Arról nem is beszélve, hogy Bán baranyai sváb származása, figyelembe véve a németellenes hangulatot, legalább annyi hátránnyal bírt, mint amennyi előnyt jelenthetett a fiatal főtitkár középutas politikája és a háború alatt folytatott aktív náciellenessége. Győr-Moson megyében nem volt tanácsos vitát kezdeményezni a Peyer-kérdésről, hiszen a megye szociáldemokrata tagsága nagyrészt Peyer mögött állt. A győri polgármester, Udvaros István éppúgy a Peyer-féle irányvonalat képviselte, mint Malasits. A Peyer-kérdés felvetése Győr-Moson megyében egyáltalán nem szol120
