Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
PAÁR ÁDÁM „JÓ SZOCIALISTA ÉS JÓ POLGÁR" — EGY HORTHY-KORSZAKBELI... a kompromittálatlan szakszervezeti szárny maradt az egyetlen olyan csoport, amelyik a szervezett munkásság nevében tárgyalhatott az 1919 őszén berendezkedő konzervatív, ellenforradalmi kormányzattal. A szakszervezeti hátterű munkáspolitikusok, Malasits, Peyer, Peidl, Miákits Ferenc felismerték, hogy az MSZDP léte forog kockán, és a párt túléléséért vállalták a Bethlen István miniszterelnök által az ún. Bethlen-Peyer paktummal kierőszakolt fájó engedményeket, pl. a földmunkások közötti szervezkedés és a betiltott közalkalmazott-, vasutas- és postás-szakszervezetek helyreállításának a tilalmát, a polgári liberális ellenzékkel való szövetségkötés tilalmát, valamint a kapcsolatok megszakítását a szociáldemokrata emigrációval. Ezek fejében Bethlen engedélyezte a heti pártnapokat és a zárt vagy elkerített helyen megrendezett, hangsúlyozottan nem tiltakozó jellegű politikai gyűléseket, valamint véget vetett a szociáldemokrata párttagokat tömegesen sújtó retorzióknak. A miniszterelnök és az MSZDP vezérkarának megegyezését rögzítő paktum a szociáldemokrata emigránsok nézőpontjából elvtelenségnek tűnt, de sokkal jobban szolgálta a munkásság érdekképviseletét, mint a merev és hiábavaló szembenállás, amelyik csakis a párt föld alá szorításával végződhetett volna. Az MSZDP mint „tűrt” ellenzék a Horthy-rendszer idején vált először parlamenti erővé, és politikusai mind az ülésteremben, mind a bizottságokban bebizonyították, hogy képesek a felelősségteljes politizálásra. Munkásemberből kegyelmes úr Malasits Géza egy tragikus körülmény következtében nyerte el első mandátumát: Miákits Ferenc, Győr II. kerületének szociáldemokrata országgyűlési képviselője 1924-ben meghalt. A megüresedett képviselői hely betöltésére kiírt időközi választást Malasits nyerte meg, legyőzve a keresztényszocialista és a liberális jelöltet.2 A szociáldemokrata jelöltnek kétségkívül kedvezett Győr ipari arculata, a nagyüzemi munkásság jelentős aránya. 1930-ban az iparban foglalkoztatottak aránya meghaladta a 45 %-ot. Szigetben (56,9 %), Révfalun (56,9 %) és Újvárosban (55,1 %) volt a legnagyobb a második szektorban dolgozók aránya.3 Az egyes társadalmi és foglalkozási rétegek térbeli elhelyezkedésének és a kerületek összesített választási adatainak összevetése alapján kimutatható, hogy az alkalmazotti és kispolgári rétegek körében is kimagasló volt a korszakban az MSZDP támogatottsága (nem utolsó sorban a mindenkori liberális jelölt gyengesége, illetve a keresztényszocialisták egy részét megkörnyékező antiszemitizmus miatt). Az MSZDP, mint a polgárság által „kisebbik rossznak” tekintett politikai erő, Győrött begyűjtötte a liberális polgári, kispolgári rétegek protest szavazatait. A polgárság által lakott Nádorváros három körzetében 32-39% között ingadozott a szociáldemokratajelöltre adott szavazatok aránya.4 A munkásság térbeli, jövedelmi és képzettségi tagozódása is kirajzolódik az eredményekből: Malasitsra a legnagyobb arányban a nagyüzemi munkásság lakta Szigetben (65 %) és Újvárosban (55 %) voksoltak, míg a magasabb jövedelmi ka113
