Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Székely Zoltán: "Szalonnátul vagyon szép illattya". Magyar nyelvű énekek Sztankovics János győri püspök irataiból
ARRABONA 2011. 49/2. TANULMÁNYOK JEGYZETEK 1 Az utolsó három sort, mint szólást idézi Dr. Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerü szólások Bp. 1897,18. 2 Sült alá való fokhagymás, borsos mártás. (RMKT 2000, 467.) 3 „Kaszás lév: A húst tedd fel vízben, sóban, főzd meg igen jól, párold meg, és mikor fel akarod adni, ecetben habarj egy kanál lisztet, tojást, törött fokhagymát, és a levét reá öntvén ereszd fel véle, tedd a tűzhöz abba a csuporba, és forrald fel, szüntelen sodorván, hogy meg ne túródzék; mikor forrani kezd, öntsd a húsra a fazékba a lévszűrőn által, hogy a fokhagymája oda ne menjen, szebb lesz; avagy pedig a megfőtt húst rakd tálba, és úgy öntsd meg a lével. Némelyek nem szűrik meg a fokhagymától, és meg is borsolják; tégy ízlésed szerint, mint szereted; lapos kenyérszeletet szelj alája és tálald fel.” (M. Tótfalusi K. Miklós: Szakácsmesterségnek könyvecskéje, Kolozsvár, 1698. Mai nyelvre átírta: Dr. Varga András — http://mek.oszk.hu/08300/08343/08343.htm) 4 A fordított kása elnevezése a szokásos kásaételt takarja, amelyet azonban bográcsban készítettek el. Ekkor ugyanis nem kevergették az ételt — nehogy az összetörjön —, hanem az edényt mozgatva forgatták meg. (MN 1997,443.) 5 RMKT 2000, 218.: De az asztalt szépen ezzel s nagyon ékesítik 6 RMKT 1991, 662.: Jaj melly szerentsétlen időre jutottam, / E’ tsalárd világgal mind addig játdzottam: /Édes nemzetemtől meszszére jutottam./Irigyek nyelvére bezzeg rá akadtam. //Születésem nékem erre a’ világra, / Szerentsétlen vala már minden órája, 7 RMKT 1991, 663.: Jól tudom Krisztusom hogy érttünk meg háltál, /Ä magas kereszt-fán értünk vért ontottál, 8 A Szomorú már nékem járásom kelésem kezdetű ének erdélyi ponyvából ismert a XV11I-XIX. század fordulójára keltezve: Ládd melly tsudálatos a’szerelem’ dolga;/Nintsen ez világban ő nékie mássá, /Nints olly erős bástya, ki őtet meg-tartsa, /Mert a kő-várat is meg-meri hágnia. (Szabó 1931, 482.) Ugyanezt a versszakot idézi Thaly II. 1864, 103. is. 9 E sor más énekekben is megtalálható: Csörsz 2001,149. Közismert népdal is kezdődik e sorral: Erdélyi II. 1847; Thaly II. 1864, 334. 10 Stoll 1962, 62-63. közöl egy népi versezetet 1782-ből: Kár volna még nékem az halálra menni, / Szép bodor hajamot szélnek elhordani, / Piros két orcámat napnak hervasztani, / Fekete két szemem hollóknak kiásni, 11 RMKT 2000. 273-274. 12 RMKT 2000. 273.: Környüs-körül mezeiben hattyú, / menyecskének karjaiban faty-/fátyol szitán ritka rostán rostálni 13 RMKT 2000. 273.: Csak egy kevés tekintet is ingás / Az orrotokba akad, mint a fin-, fin- / finom arany, drága kő/A gyűrűbe illendő 14 Pálóczi Horváth 1953, 320-322.1-3 vsz.: Felnyitnám már bús szívemnek régen bezárt ajtaját,/Ezer tenger fövenyibűi partra vetném hajóját /De ha szél fájja vitorlámat, Azonnal rontja szándékomat, / Távoztatja partomat// Látom immár, sokkal könnyebb a tengert elkerülni, / Hogysem kisded hajócskámmal éppen el nem merülni,/ Oh, bárcsak azt ne értem válna, Hogy világ megcsalhatott válna/ Adta válna az Isten //Oh, mely sokszor környülnéztem, honnan jönne segítség? / Egymást érték ohajtásim, honnan jönne könnyebbség? / Sok társ van a szép szabadságban, De ritka a nyomorúságban/Ki életét feltegye... 106
