Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Joan Cabello: Vaja középkori temploma
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK mait sikerült rögzítenie. Az egykori freskó közvetlenül a téglafalazatra készült. A töredékek mellett azonban megtalálható a falfelületeket fedő első meszelt vakolatréteg is. „A kettő úgy függhetett össze egymással, hogy a freskó számára a vakolt és meszelt felületből kiverték a szükséges részt és ide került egyszerre az ariccio és az intonaco rétege.”39 (Pintér 2010) Úgy tűnik, hogy a XIX. század elején, talán éppen a karzatok megépítésekor, a hajóban lévő vakolatokat, és magát a freskót is leverték, így a köztes vakolatrétegek eltűntek. A szentélyben azonban több, a XVIII. századnál korábbra datálható réteg is megmaradt. (Pintér 2010) Az épület teljes egészére kiterjedő kutatás nyomán a templom egymást követő építési periódusai aránylag nagy biztonsággal fölvázolhatok. Az első építési periódusban épült a templom máig meglévő, téglalap alaprajzú, síkmennyezetes, sarkain átlós támpillérekkel, a hosszanti falakat egy-egy merőleges pillérrel erősített, meredek nyeregtetővel fedett hajója, melyhez diadalívvel elválasztott, enyhén trapéz alaprajzú keleti falát két fallizénával tagolt, valamint délkeleti sarkán átlós támpillérrel erősített szentély kapcsolódott. (16. kép) A szentély északi oldalához egy — sarkain szintén átlós támpillérekkel rendelkező — sekrestyét építettek.40 A hajó déli falát négy félköríves, keskeny résablak törte át, melyek közül a kisebb méretű nyugati, valamint a nyugati falban lévő két résablak egyaránt a karzatra nyílhatott.41 A külső, egysoros, téglából kiképzett (feltehetően fűrészfogas) főpárkánnyal záródó homlokzatokat vékony, fehérre meszelt vakolattal fedték. A kevés nyom alapján bizonyos, hogy a szintén fehérre meszelt vakolattal takart belső oldalfalakon freskó lehetett. A hajó nyugati falában kialakított bejárati kapu nem maradt ránk. Az 1349. évi osztozkodás szövegéből két figyelemreméltó adatot ismerünk. Az egyik, hogy a település délre eső utcájától nyugatra, a Medve-ág tagjainak jutott részen akkor már állt a közös tulajdonban maradt, Szent István tiszteletére szentelt templom. A másik az, hogy a már magukat Vajaiaknak nevező Ábrahámágbeliek a nekik jutott részen új — Szent Imre tiszteletére szentelt — templomot építettek, amely minden jel szerint csak az 1380-as évekre készült el teljesen.42 Habár a szakirodalomban felváltva fordul elő, hogy melyik templom is áll ma, valószínű, hogy a közös tulajdonban maradt Szent István templom megtartása, melyben a mindennapi misézést is elrendelték, kiemelten fontos lehetett a Vajaiak számára. Építésére még a család tagjainak az 1320-1330-as évek pereskedésektől sem mentes és 1343-ban megegyezéssel végződő osztozkodásait megelőzően, talán már a XIII. század végén sor kerülhetett.43 A Szent Imre templom pusztulása bizonyosan a XVI. század közepén, az utolsó Jolád-ágbeli, Custos István halála után kezdődött. Egykori helyét nem ismerjük,44 feltehetően a település Őr felöli részén, Kustosvaján állhatott. A XVI. század első harmadában a szentélyt és a sekrestyét elbontották. Helyén egy sokszögzáródású, a korábbihoz képest megnövelt területű, a hajóval megegyező szélességű, sarkain támpillérekkel erősített, kőbordás hálóboltozattal fedett, 84
