Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
T. Bíró Mária: A kézikötés tárgyi bizonyítékai a római korban
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK nünk. (7. kép) Bár a kézimunka laza kötéses szerkezete miatt a reticulum (háló) kifejezés a lábbelikhez is társulhatott. A Historia Augusta2 szerint Gallienus hálószerű, reticulumnak nevezett lábbelijére gyöngyök voltak fűzve. A pompeii falfestményekről, ill. a római Museo Nazionale gyűjteményéből ismerjük az előkelő nők haját ékesítő, arany sálból kötött (horgolt) hajhálókat. (Virgili 1989, Fig. 15,16.) Claudius Quadrigarius azonban tud a hajhálóknak egy durvább, katonák számára készült fajtájáról, a reticulum galearéról (Claudius Quadrigarius Annales 32 frag.). Ez utóbbi egy kötött sapka lehetett, ami a katonák fejét védte a fém sisakok alatt. Mivel ennek a viseletnek gyakorlati funkciója, hogy védje a fejet a dörzsölődéstől, nem hasonlíthat a nők könnyű, vékony hajhálóihoz. A forrásaink tudnak egy hálószerű nyakkendőről is, ami valószínűleg egy kötött sál volt. (8. kép) Az ókori szerzők és a régészeti leletek alapján tehát tudjuk, hogy a rómaiak ismerték a kötött sapkát, sálat, zoknit és kötött táskáik is voltak. A különböző múzeumokban (Royal Ontario Museum, Toronto, Victoria and Albert Gallery, London, Kaiser Friedrich Museum, Berlin valamint Firenze és Lyon) őrzött leletek alapján ezek a tárgyak mind a nálbinding technikával készültek — érthetetlen lenne, ha készítésük eszközei nem maradtak volna ránk. Tekintve, hogy a kézimunkák technikája és eszközei nem változtak az eltelt évezredek alatt, keresnünk kellett egy olyan lelettípust, mely megegyezik a modern nálbinding tűkkel. (9. kép) 7. kép Kötött tarisznya napjainkban 64
