Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
T. Bíró Mária: A kézikötés tárgyi bizonyítékai a római korban
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK rendeltetésével foglalkozó tanulmányában leírja ezt az eljárást, mikor egy szögekkel vagy pöckökkel ellátott keretre több fonalat rögzítenek, és a szálakat ujjaikkal vezetve, egy mintákkal is tarkítható, laza kötést hoznak létre. Napjainkban a kutatók véleménye megoszlik abban, hogy a rendkívül hasonló végtermék ellenére a sprang technikát inkább a szövés vagy inkább a kézi kötés előzményének tekintsék. A mi leleteink szempontjából a két módszer között a legfontosabb eltérés, hogy a sprang esetében nincs szükség tűre, és több fonalat használnak egyszerre, míg a nálbinding esetében egy időben mindig csak egy fonalat használnak. A nálbinding tűinek rekonstrukcióinál, és természetesen a napjainkban történő kötéseknél is megfigyelhető, hogy a tű fokán harmonikaszerűen összehajtott fonalköteget fűznek át, ami lehetővé teszi, hogy minél hosszabb ideig tudják újbóli befűzés nélkül folytatni a munkát. Ez a napjainkban követett technika magyarázza, hogy miért volt szükség egyes tűknél az igen hosszúkás, téglalap alakú tűnyílásra. Aquincumban a csonttűk többsége így készült, de vannak települések, ahol ez a forma csak elvétve kerül elő. (4. kép) 4. kép Nagy lyukú nálbinding kötőtűkbe befűzött hosszú fonal 5. kép Kötött zokni a római kori Egyiptomból 62
