Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Balassa Krisztina - Kiss Melinda: A Storno család egykori régészeti gyűjteménye
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK korsó és edény; 25 db mécses és sok apró üveg, bronz és cserép használati tárgy. A fegyvergyűjteményből kb. 100 db római, honfoglalás kori, középkori bárdok, kardok és más harci eszközök tűntek el, a kulcsgyűjteményből a római kortól az újkorig kb. 200 db. 1948-ban felmerült, hogy a Storno-házat és a Műtermet lakásigénylőkkel kell megosztaniuk. Több neves embertől (Radnóti Aladár, a közgyűjtemények országos főfelügyelőjének helyettese, dr. Voith Pál, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Fábján Lajos, Sopron polgármestere) kaptak igazolást arról, hogy a család a gyűjteményét mindig a köz szolgálatába állította. Részben sikerrel jártak, legalábbis a Storno-házon nem kellett osztozniuk. 1949. november elsejétől azonban államosították a kéményseprő kerületeket (Szita 1968), ezzel a család legfőbb jövedelmét veszítette el. 1950-ben a Storno fivérek, Miksa és Pál segélyt kértek a Múzeumok Országos Központjától gyűjteményük fenntartására. Később sem javult a helyzet, 1952-ben Storno Miksa egyetlen szobát tudott fűteni a ház első emeletén. A sanyarú körülmények dacára mégis ezekben az években indult meg a tárgyak leltározása, kezdve a római kori anyaggal. Csatkai Endre múzeumigazgató Stornoékat bízta meg, hogy saját gyűjteményükhöz ők maguk készítsék el a szükséges katalóguscédulákat, melyért fizetne a múzeum.26 Hogy a munka elkezdődött, azt a tárgyakra nagy gondossággal felfestett számok bizonyítják. Sok tárgyon szerepel az 54(sorszám)R leltári szám és valószínűleg tárgykartonok is készültek hozzájuk, ahogy a gyűjtemény más részeiben is. Azt nem tudni, mennyi tárgyat vett nyilvántartásba, ugyanis a régészeti kartonokból jelenleg egyetlen darab sem tálalható, nagy valószínűséggel nem is kerültek be a múzeumba. Storno Miksa mielőtt 1956-ban családjával együtt elhagyta volna az országot, utolsó itt töltött éveiben ismét építészként dolgozott. Sopronban és a környező falvakban, illetve a megyében lakóházakat és melléképületeket tervezett. Eközben folytatta a gyűjtemény gyarapítását is. Gyűjtött tárgyakat a rábaszentandrási téglagyár kéményének építésekor éppúgy, mint a röjtökmuzsaji tenyésztelep általa tervezett épületeinél.27 1957-ben jelentek meg utolsó cikkei a Soproni Szemlében. Miksa tanulmányai komoly segítséget nyújtanak a régészeti anyag azonosításához és rekonstruálásához, a szakszerű leírások, rajzok mellett már fotósorozatokat is készített a római kori leletekről és a mai ásatási naplónak megfelelő feljegyzéseket vezetett. Távozása után testvérei, Storno Pál (1892-1962) és a Budapestről visszatért iparművész Storno Gábor élt a Fő téri házban, ahol továbbra is fogadták a látogatókat és vezettek a gyűjteményben. Pál 1962-es halála után Storno Gábor (1900-1980) maradt az utolsó Magyarországon élő családtag. A régészeti gyűjtemény esetében sajnos semmi nem utal arra, hogy Gábor foglalkozott volna a leletek további feldolgozásával. A régészeti gyűjtemény továbbra is a romos és csak raktárnak használt műteremben volt elhelyezve. Később Storno Gábor jobbnak látta, ha a meglévő régészeti anyag szakavatottabb kezekbe kerül, ezért 1968-ban majd 1972-ben a múzeumba juttatta a gyűjtemény nagyobb részét. Halála után, az 1980-ban felvett hagyatéki listában ugyan szerepelnek még régészeti vonatkozású tárgyak, bár említésük elég elnagyolt.28 46
