Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Balassa Krisztina - Kiss Melinda: A Storno család egykori régészeti gyűjteménye
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK A gyűjtésen túl ifj. Storno a tárgyak közlésébe, feldolgozásába már nem fogott bele. Ellenben nem kisebb szaktekintély, mint a régészetben is jártas Pulszky Ferenc volt az, aki a gyűjtemény fontosabb leleteit közölte az Archaeologiai Értesítőben — szerencsés módon a róluk készült rajzokkal együtt. (Pulszky 1881) A rajzok alapján sikerült nagyrészüket a múzeum ismeretlen lelőhelyű tárgyai közül beazonosítani. Jelentősebb tárgyak közé tartoznak a Soproni Múzeum régészeti kiállításában is szereplő karikás, állatfejes fibulapár, az Altmarki típusú fibula, a bepecsételt díszes tálka (Braubachi csésze) és a nyújtott levél alakú lándzsa. A gyűjtőmunka nemcsak a Sopronban és környékén végzett ásatásokra vonatkozott, hanem a különböző városi földmunkák során előkerült és a környező településeken talált tárgyakra is. 1877-ben a Langezeil elnevezésű területen (a mai Széchenyi tér környéke) több római tárgyból álló leletegyüttest gyűjtött be, többek között egy kicsi ép terra sigillata tálat, fekete, fényes felületű poharat és egy korsót. Ezekről nemcsak Storno Ferenc szép kivitelű akvarelljei maradtak ránk, hanem maguk a tárgyak is. Érdekes darab az a csiszolt kőlap, paletta is, melyet Sopron Mélyútnál gyűjtött 1886-ban, ez valószínűleg szépítőszerek, illat- és kozmetikai szerek összedolgozásához nyújtott sima munkafelületet. De más Sopron melletti szőlőből, szántóról is sokféle tárgyat szerzett be az agyag nehezékektől a kiemelkedően nagyméretű, durván előmunkált csiszolt kőbaltáig. Amikor 1893-1894-ben a Storno-ház közvetlen szomszédságában nekiláttak a régi városháza lebontásának, majd az új felépítésének, sok lelet látott napvilágot, de úgy tűnik itt a babérokat Bella Lajos aratta le, aki az előkerült capitoliumi szentélyből begyűjtötte az istenszobrok legnagyobb töredékeit, sok más mellett. A Storno gyűjteménybe biztosan erről a helyről csak egy márványkocka, padlótégla, háromfülű korsó töredéke és állatcsont került be. A fenti tevékenységeken kívül ifjabb Storno Ferenc rajztehetségéből kifolyólag is együttműködött a kor ismert kutatóival. Bella Lajos vörös sáncról, Paur Iván bécsi-dombi kelta telepéről szóló cikkét és Hampel József a Cundpald kelyhet tárgyaló írását is az ő rajzai illusztrálják. (Bella 1896; Hampel 1894, 38.; Paur 1886) Nemcsak a soproni, illetve környékbeli ásatások és leletmentések során gyarapodott a gyűjtemény régészeti anyaga ifj. Storno Ferenc idején. Gyűjtőtevékenységük kiterjedt azokra a vidékekre is, ahová a restaurálási munkák vagy utazásaik során eljutottak és ott gyűjtöttek, vettek, ajándékba kaptak, esetleg cseréltek tárgyakat. így került be mázas tetőcserép a nyitrai (Nitra, Szlovákia) Boldogasszony templomból 1878-ban, padlótégla Bélapátfalváról, 1879-ben bekarcolt díszes Hallstatt edénytöredékek a közeli Rusztról (Rust, Ausztria), többféle tárgy, például egy nagy nehezék Garamszentbenedekről 1882-ben (Hronskÿ Benadik, Szlovákia). Amikor 1884-85-ben ifj. Storno a szombathelyi szemináriumi kápolnán dolgozott, szintén lehetősége nyílt gyarapítani a gyűjteményt. Ekkor jutott birtokába a rengeteg terra sigillata töredéknek, melyeknél több darabon is utólagos bekarcolások láthatók. Közöttük találhatók egyszerű alakzatok, svasztika, de nevek is, pél40
