Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Vályi Katalin: Hőlégfúvó kemence Szer monosotrában
VÁLYI KATALIN HŐLÉGFŰTŐ KEMENCE SZER MONOSTORÁBAN elrendezésében éppen a refektórium helyzete volt a legállandóbb: szinte mindig a templommal szemben, a déli szárnyon találhatjuk meg, mellette a konyhával. Szeren ezzel szemben a klauzúra nyugati szárnyán, ugyancsak a konyha mellett volt a refektórium — méghozzá fűtőberendezés nélkül. (Trogmayer - Zombori 1980, 25.) A kolostor lakóépülettömbjéhez csatlakozott közvetlenül délen az összefoglalóan gazdasági épületeknek nevezett kb. 80 x 100 m-es kiterjedésű épületegyüttes. A téglalap alakú, nagyméretű udvart három oldalról vették körül az épületszárnyak: nyugaton, északon és keleten sorakoznak a helyiségek. Kemencénk a nyugati épületszárny északról számított 3. helyiségében került elő. Ez a tény megkérdőjelezi azt a korábbi feltevésünket, hogy a teljes épületegyüttes gazdasági célokat szolgált volna. A nyugati oldalán „nyitott” — azaz egy szélesebb és egy keskenyebb boltívvel, nyilván kapuval ellátott — helyiség fűtése, amiben a kemence előkerült, szóba sem kerülhet. Egyetlen megoldás marad: a tőle délre lévő következő, északról számított 4. helyiség fűtése lehetett a cél. Feltehetően a kemence szájnyílása előtti kürtőből a falban kialakított csatornákon át vezették el a forró levegőt, méghozzá a füsttel együtt a fűteni kívánt helyiségbe. Már korábban is feltételeztem, hogy a 3 épületszárny közepén található egyegy „pince” — azaz a többi helyiségnél némileg mélyebben megalapozott, feltehetően emeletes épületrész — megépítésével kezdődött az építkezés a területen. (Vályi 2010, 392-393.) A „nyugati pincétől” északra fekvő, szomszédos helyiség feltehetően kizárólag a kemence használatára lehetett kialakítva. A nyugati oldalon nyíló tágas boltívek alatt bőven volt hely a fűtőanyag beszállítására — akár szekerekkel is. A nagy mennyiségű, száraz fűtőanyag tárolására szolgálhatott a helyiség északi fele. A kemence igen erősen átégett boltozata és oldalfalai arra engednek következtetni, hogy magas lánggal égő tüzelőanyaggal fűtötték. Ez lehetett pl. szalma, vagy venyige, gallykötegek stb. Mindenesetre nagy terjedelmű és helyigényű fűtőanyag, aminek a kiszárítására, elérhető közelségben való tárolására használhatták a helyiséget. A három „pince” — vagyis a három emeletes épület — elhelyezése tudatos elrendezést mutat. A templom közelében, de attól mintegy függetlenül indult meg az építkezés, nagy valószínűséggel világi célokra. Elképzelhető, hogy nemesi udvarházak voltak ezek eredetileg, hozzájuk csatlakozó majorsági épületekkel. Bizonyára már ekkor is volt valamilyen kisebb kolostorépület a későbbi kolostor-lakóépületek keleti szárnyán, ez szabhatta meg az északi „pince” távolságát a templomtól. Ezt azonban a későbbi építkezésekkel úgy eltüntették, hogy nem lehetett rekonstruálni. Később a „pincékhez” további helyiségeket építettek—-a 12. század közepén már biztosan állt a nyugati épületszárny északi négy helyisége. Majd a 12-13. század fordulóján a birtokos Bor-Kalán nemzetség legkiemelkedőbb tagja, Kalán püspök építtette egyetlen, jól megtervezett egységgé a gazdagon díszített, bazilika típusú templomot, a kolostor lakóépülettömbjét, a gazdasági udvarrá formált korábbi világi épületegyüttest, végezetül a templom elé a nyugati előcsarnokot. Az északi „pince” keleti és nyugati oldalán a „pincéhez” toldott helyiségekkel megte383
