Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Vályi Katalin: Hőlégfúvó kemence Szer monosotrában
TANULMÁNYOK ARRABONA 2011. 49/1. 1. A kemencét minden esetben teljesen a földfelszín (járó/padlószint) alá mélyítették. 2. A boltozata szerint 2 fő típusa van: vagy lapos és átlyuggatott (pl. Margitsziget 1 — Feuerné Tóth 1971; Pécsvárad 1 — Bodó 2010, 370.), vagy hevederíves és kő/kavicsrakásos boltozatú (pl. Pécsvárad 2 — Bodó 2010, 374.; Kána — H. Gyürky 1996, 100.). 3. Gyakran dupla oldalfallal építették a kemencét — ez is növelte a hőtárolás idejét. 4. Ugyanilyen okból élére állított, néha egymásra több sorban rakott tégla a kemence alja (Buda, gótikus királyi palota — Zolnay 1977, Margitsziget 1 — Feuerné Tóth 1971). 5. Néha megfigyelhető a füstelvezető kürtő: utólag a falhoz építve (Pécsvárad 2 — Bodó 2010, 374.), vagy az osztófalban (Pécsvárad 1 — Bodó 2010, 374.). 6. A fűtött helyiségbe légnyílásos kőlapok (Margitsziget 1 — Feuerné Tóth 1971, Buda-domonkos kolostor 3. kemencéje — H. Gyürky 1981, 103.), vagy légnyílásos téglapadló (Kána — H. Gyürky 1996, 100.) segítségével áramlott be a meleg levegő. 7. Néha légcsatorna vagy légakna is csatlakozott a kemencéhez (Margitsziget 1, Kána — Feuerné Tóth 1971; H. Gyürky 1981, 103.) 8. A padló légnyílásainak lezárására szolgáló fémlapok nyomai, vagy kődugók (Budai gótikus királyi palota: 11 db kődugó — Zolnay 1977). 9. A kémény általában a tüzelőnyílás feletti falszakaszban volt (Margitsziget 1, Maulbrunn — Feuerné Tóth 1971). 10. Néhány esetben feltételezik a fűtés mellett a kenyérsütés funkciót is (Kána — H. Gyürky K. 1996, 100.; budai domonkos kolostor — H. Gyürky K. 1969, 103.). A felsorolt jellemzők közül mindössze három vonatkoztatható a szeri kemencére egyértelműen: a teljes föld alá süllyesztés, a dupla oldalfal és kavicsok a boltozatban. Ez még akkor is kevésnek tűnhet, ha valamennyi jellemző szinte egyetlen fűtőberendezésnél sem található meg egyszerre. Mégis meggyőződésem, hogy a szeri kemence is ebbe a körbe sorolható. Nézzük meg először alaposabban a boltozat kérdését. Zolnay László a középkori hypocaustumok két típusát éppen a boltozatuk szerkezete alapján határozza meg: a kőrakásos, indirekt fűtést és a kőrakás nélküli, direkt fűtést adó kemencéket különbözteti mt;g. (Zolnay 1977, 76.) Mindenképpen a kőrakásos, indirekt rendszerű kemencetípus mondható a gyakoribbnak. Ezeknél a kemencéknél az alsó boltozatot kőből vagy téglákból épített hevederívek helyettesítik, melyek között keskeny réseket hagynak szabadon. Erre kerül a kő-, illetve kavicsborítás, amit a duplafalú kemence Külső oldalfalára, ritkábban földpadkára támaszkodó, fölső boltozás fog össze. Bár ennél a szerkezetnél a hevederívek és a kavicsok között a füst 378
