Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Balassa Krisztina - Kiss Melinda: A Storno család egykori régészeti gyűjteménye
BALASSA KRISZTINA - KISS MELINDA A STORNO CSALÁD EGYKORI RÉGÉSZETI... Balassa Krisztina - Kiss Melinda A STORNO CSALÁD EGYKORI RÉGÉSZETI GYŰJTEMÉNYE Az elmúlt években újra előtérbe került a Storno család gyűjteményének, id. Storno Ferenc munkásságának kutatása. E tanulmány áttekintést szeretne nyújtani a családban három generáción keresztül zajló — ahogy ők nevezték — archaeológiai tevékenyésgükről, különösen az ehhez kapcsolódó gyűjtőmagatartásukról, értékmegőrző, feldolgozó szemléletükről. A család régészeti gyűjteményének hányattatott sorsa elsősorban a világháborús veszteségeknek, a rossz tárolási feltételeknek, az állagromlásnak és a feldolgozás abbamaradásának köszönhető. A Storno család régészeti tevékenysége nagyrészt ismert (Gabrieli 1988), azonban a begyűjtött tárgyak, azok összetétele, története kevésbé dokumentált. Egyedül Storno Miksa tanulmányai engednek részleges bepillantást a jó néhány évtizeddel ezelőtti állapotok ismeretéhez.1 A család utolsó, Sopronban élő tagja, Storno Gábor halála után (1980) a Soproni Múzeum kezelésébe kerültek a hagyaték terv-, grafikai, kézirat- és különböző dokumentum-anyagai, valamint az együttes kiemelkedő, értékes része: a műgyűjtemény tárgyai. A régészeti korú tárgyak többségét azonban Storno Gábor még 1968-ban és 1972-ben a múzeumnak ajándékozta. Az anyag beazonosítása során nyilvánvalóvá vált, hogy léteztek a gyűjteményben olyan kiemelkedő tárgyak is, melyekről ma már csak különböző forrásokból értesülhetünk, mert az idők folyamán nyomuk veszett. Mindezen okok miatt sajnos e gyűjteményi egység rekonstruálása teljes mértékben már nem lehetséges. E tanulmány célja, hogy eddigi ismereteink alapján a tárgyak jelenleg is folyó feldolgozása mellett teljesebb képet nyerjünk a család három generációjának régészeti gyűjtő tevékenységéről. Id. Storno Ferenc (1821-1907) A Storno család első, Sopronban letelepedett tagja id. Storno Ferenc, foglalkozását tekintve kéményseprő mester és autodidakta művész-restaurátor. Az 1850- es évektől bekapcsolódott a bécsi Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale műemlékvédelmi szervezet, majd a magyar Archaeológiai Bizottság munkájába. E szervezetek tevékenységi köre összefoglalható a múlt kutatására és feldolgozására vállalkozó új tudományág, a műrégészet vagy műarchaeológia fogalmával. Mindez magába foglalta a műemlékek, a földből előkerült leletek, a néprajz, az iparművészet és a művészettörténet jelenlegi tudományterületeit. Id. Storno Ferenc elsősorban az épített műemlékek, középkori falképek felmérésével, stílszerű helyreállításával foglalkozott. Művei közt kutakodva azonban felbukkannak számára érdekesnek, megörökítésre méltónak talált római faragványokról és középkori tárgyakról készített rajzok is. Az 1865-66-os vázlatkönyvéből ismert például egy római épület alaprajza Sopronban, amit akkoriban fürdőnek gondoltak.2 (1. kép) 35
