Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Tomka Gábor: Beszámoló az Árpás és Mórichida határában 1998 tavaszán végzett régészeti megfigyelésekről
TOMKA GÁBOR BESZÁMOLÓ AZ ÁRPÁS ÉS MÓRICHIDA HATÁRÁBAN 1998 TAVASZÁN... kozással díszített külső felülete narancsos-barnás. Kora aligha tér el a többi leletétől. A rétegtanilag legkorábbinak mondható S32 gödörből előkerült egy enyhén polírozott palacknyak (8. tábla 5.). A gödör cserépüst-peremei nem mutattak eltérést a korábban bemutatott példányoktól.19 Sajnos nem igazolható teljes bizonyossággal, hogy e gödörhöz tartozott egy további leletegyüttes (8. tábla 6-10.), így az innen előkerült füles edény töredéke a korhatározásban nem használható. Biztos azonban, hogy e gödör aljáról sikerült azokat a tégladarabokat begyűjteni, melyek mind jellegükben, mind méretükben20 megegyeznek a közelben álló egykori premontrei prépostsági templom építőanyagával. Ezért valószínűsíthetjük, hogy a feltárt területen a legkorábbi jelenség sem idősebb a templomnál, melyet adománylevele21 1251 körűire keltez. A lelőhely nyugati szakasza A fentebb leírt kutatószondától nyugatra, a Dombiföldi útig terjedő 42 m-es szakaszon csak a gázcső-árok falának vizsgálatára szorítkozhattunk (7. kép). A feltárt területtől nyugatra egy óriási beásás látszott a metszetfalban, mely két részre tagolódott. Keleti része kb. 1,9 m hosszú volt, melyet egy 80 cm hosszú szakaszon megfigyelhető, a felszíntől 120 cm-re húzódó, függőleges szélű altalaj-sáv választott el az 5,9 m hosszú nyugati szakasztól. A beásás alját a gázcsőárok nem érte el. A beásás nyugati részében az egynemű betöltésben 10-20 cm vastag beroskadt agyagsáv volt látható. A nagyméretű beásás feltehetően pince lehetett. Az innen előkerült bőséges leletanyagból késő középkori jellegű fazéktöredékeket és egy kúpos fedő töredékét mutatom be (9. tábla 1-7.). A kipödrött (kihajló) és a szalagszerűen megvastagított peremprofilok a jellemzőek, a fogaskerekű eszközzel felvitt díszítések a tágabb környék késő középkori lelőhelyein is előfordulnak.22 E nagy beásástól nyugatra a Dombiföldi útig csupán kisebb beásások nyomai látszódtak. A vastag szántott humusz és a sárga homokos altalaj közötti humuszos-homokos kultúrréteg is egyre vékonyodott, és 19,8 m-nél meg is szűnt. Ettől nyugatabbra csak kis cölöplyukszerű beásások mutatkoztak. Egy nagyobb, világosbarna kevert homokoshumuszos réteggel betöltött, meneteles oldalú gödröt metszett a gázcső-árok 9,95- 11 m között. A Dombiföldi úttól keletre 2,5 m és 6,6 m között az altalaj és a szántás között agyagos réteget találtunk, melynek keleti végéhez egy 70 cm széles, az agyagos réteg aljánál mélyebbre nem nyúló humuszos betöltésű beásás kapcsolódott. Az agyagréteget a nyugati oldalon a Dombiföldi út keleti oldalán futó vízelvezető árok, illetve annak humuszos betöltésű elődje metszette el. Az agyagréteg feltehetően földfelszíni épület járószintjeként értelmezhető. A Dombiföldi úttól nyugatra, a Rába-töltésig a gázcső-árok falának 80 m-es szakaszát vizsgálhattuk (8-9. kép). Az út mellett a nyugati oldalon is vízelvezető árok (8. kép 3.) húzódott a mai árok alatt. Az íves aljú, humuszos betöltésű árok alja 205 cm-rel volt mélyebben az úttest mai szintjénél. Az árokból 17-18. századi, írókával díszített tál kis töredékét gyűjtöttük (10. tábla 1.). A vízelvezető ároktól nyugatra (8,75-9,2 m-nél) laza, fekete, humuszos betöltésű, V-átmetszetű beásást vágtak át, 335
