Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Székely Zoltán: Unger Alajos antik szobrokról készült akadémiai tanulmányrajzai
I 1 J. ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK JEGYZETEK 1 Például a Művészeti Lexikon 4. kötet R-Z. Főszerk.: Zádor Anna és Genthon István. Bp. 1968, 608- 609. A legbővebb szócikket Salamon Nándor állította össze (KML 1998, 332.), felhasználva a helytörténeti irodalom (Bedy 1930; Balázs 1963) adatait. 2 Informatio De Statu et Progressu Primariae Regiae Nationalis Scholae Graphidis Jaurinensis I. Semetris 1824 / II. Semestris 1824. GyEL Iskolai Levéltár I. sorozat (Régi iskolai anyag), 20. tétel: értesítők - Győr, rajziskola 1821-1836 (LXXXI. doboz). 3 Hieronymi tevékenységére lásd Székely 1999. 4 GyEL Iskolai Levéltár I. sorozat (Régi iskolai anyag), 20. tétel: értesítők - Győr, rajziskola 1820-1834 (LXXXIII. doboz). Részletezés nélkül említi Bedy 1930, 29. 5 Az 1833 májusi beiratkozást az akadémia protokollköteteti alapján adatolja Wunderlich 2010,143. A május 13. dátum Unger több rajzán is szerepel: Aloys Unger aus Raab in Ungarn gebürtig katolische Religion 22 Jahr Alt besucht die k. k. Akademie seit 13 May 1833. 6 A beiratkozás pontos dátuma 1836. május 1., amely több rajzon is szerepel: Aloys Unger aus Raab in Ungarn gebürtig, 24jahreAlt, katolische Religion besucht die k. k. Akademie seit 1 May 1836. AFarnese Herkulest ábrázoló lapon azonban április 18. olvasható. 7 Anton Schaller 1819-től korrektorként tanított az akadémián, majd 1831-ben az anatómia profeszszorává nevezték ki. (Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950, Bd. 10. 1990, 33. http://www.biographien.ac.at/oebl/oebl_S/Schaller_Anton-Ferdinand_1773_1844.xml Letöltés: 2012. VIII. 7.) 8 Leopold Kupelwiesert 1831-ben nevezték ki az akadémiára korrektornak (Zeichnen nach den Antiken und den Modellen der Natur), majd 1836-ban a történelmi festészet professzora (.Professor für Historienmalerei) lett. (Feuchtmüller 1970,46., 49.) 9 Unger Alajos: Győr visszavétele. Magyar Nemzeti Galéria ltsz.: 70.214 T. 10 Unger Alajos: Az Unger család. 1843. A csoportképen id. Unger Mátyás és gyermekei: ifj. Mátyás, Károly, Alajos, József és Mária láthatók. Magyar Nemzeti Galéria ltsz.: 74.83 T. A festmény reprodukcióját közli Wunderlich 2010, 142. 11 A Hazánk 1848. június 6-án, 8-án és 15-én megjelent számaiban Unger Alajos „miután Bécsben bevégzett academiai pályája után tett utazása alkalmával is a’ rajzolásban magát kiképezte volna” rajzórák adására ajánlkozva hirdetéseket tett közzé. A tanulmányútra tehát 1842 és 1848 között került sor, amelynek során a családtörténet kutatója szerint Itáliában s Párizsban járt, de esetleg eljutott Angliába is. (Wunderlich 2010,144.) A korabeli gyakorlat alapján azonban leginkább egy itáliai, a „művészetek földjére” vezető utazás valószínűsíthető. 12 Lásd a Hazánk 1848. június 6-án, 8-án és 15-én megjelent számaiban közzétett hirdetéseket. 13 Győr Megyei Jogú Város Levéltára IV. 1064.a. Conscriptiones... 1841/42 illetve 1842/43. Nr. 260. 14 A tanulmányok részben Huber Maurer (1738-1818) és Jacob Matthias Schmutzer (1733-1811) akadémiai professzorok mintarajzai, részben Giovanni Battista Piazzetta (1682-1754) apostolfejeket ábrázoló metszetsorozata, részben Charles-Antoine Jombert: Nouvelle méthode pour apprendre à dessiner sans mâitre c. kézikönyvének (Párizs, 1740) mintái után készültek. Vö: Beschreibung 1783,135., 141. 15 Az álnév Joseph Deym (1750-1804) grófot takarja, aki szolgálataiért 1795-ben nyerte el az udvari modellőr és szobrász (k.k. Hofmodelleur und Statuar) címet. A gróf Leonhard Posch (1750-1831) szobrásszal közösen viaszképmásokat készített Mária Terézia (1778-1851) főhercegnő megbízásából a császári családról, amelyeket ajándék gyanánt a nápolyi udvarba küldtek. Müller-Deym és Posch elkísérték a szállítmányt s eközben, 1793-1794-ben nevezetes antik szobrokat másoltak. Róma és Firenze mellet Nápolyban is készítettek öntvényeket, amelyeket azután Bécsbe szállítottak. (Hatwagner 2008,37-41.) 16 Hagen 2002, 74. Vö. Datenbank 2010, el06., illetve Hatwagner 2008, 90-94. 17 1786-1788-as itáliai utazása során Goethe is megfogalmazott már hasonló véleményt (bár ez csak 1816-ban jelent meg nyomtatásban), miután Rómában szembesült azokkal a márványszobrokkal, melyeket korábban csak gipszkópiákról ismert: „Sajátságos anyag a márvány; ezért tetszik olyan végtelenül a belvederi Apolló eredetiben: mert a legjobb gipszöntvény sem adja meg azt az utánozhatatlan benyomást, hogy eleven, fölszabadultan fiatal, örökifjú lény áll előttünk. Szemközt a Rondanini-palotában van egy Medúza-fő... Szereztem róla egy jó gipszöntvényt, de ezen semmi sem maradt meg a márvány varázsából. A kő sárgás, testszínhez közelítő nemessége, áttetszősége eltűnt. A gipsz a márványhoz képest mindig krétaszerű és halott.” (Goethe 1980, 227.) Mindazonáltal ez nem jelentette azt, hogy az eredetiekkel való találkozás élménye nyomán Goethe negligálta volna a gipszkópiákat. A fenti idézet folytatása sajátos ambivalenciáról tanúskodik: „És mégis, milyen öröm 318
