Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Székely Zoltán: Unger Alajos antik szobrokról készült akadémiai tanulmányrajzai
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK deti szobrok és gipszkópiák is, amelyek Strudel saját tulajdonát képezték, de 1692- ben I. Lipót császár támogatásával újabb 38 ládányi antik és modern szobrot, illetve másolatot szereztek be. (Datenbank 2006, el04.) A Strudel-féle próbálkozás kudarcát követően alig tíz esztendővel, 1726-ban a Párizsból hazatért Jacob van Schuppen (1670-1751) francia mintára fogott az akadémia újjászervezésébe. Ez az intézmény már kiállta az idő próbáját, és 1772-ben magába olvasztotta a Jacob Matthias Schmutzer (1733-1811) alapította rézmetszőakadémiát is. A kezdeti idők viszonyairól, az oktatásban felhasználható gipszöntvények számáról nehéz pontos képet alkotni, a rendelkezésünkre álló források ellentmondásossága okán. Johann/Hans Rudolf Füssli (1737-1806) az 1760-as évek állapotait jellemző tudósítása még csak nyolc, bár a leghíresebb antik szobrokról készített öntvényről és néhány büsztről számolt be. (Lützow 1877, 60.) Ugyanakkor az 1753 szeptemberében felvett leltárban — posztamenssel vagy anélkül — 63 kisebb s nagyobb gipszfej, illetve mellkép, valamint — a 13 darab összetört mellett — 9 kisméretű egészalakos szobor szerepelt. (Knofler 2000) Az 1770-es években Kaunitz kancellár — az akadémia protektora — rendeletére a császári képtár antik szoborműveit átadták az akadémiának, addig is, míg az Itáliából rendelt öntvények meg nem érkeznek. Egy Johann Baptist Hagenauer (1732-1810), az akadémia rézmetszőiskolája igazgatójának nevéhez kapcsolódó kétes ügylet kapcsán arról értesülhetünk 1783-ból, hogy ekkor már az oktatómunka rendelkezésre álltak a „legjobb görög és római szobrok illetve büsztök modelljei” is, amelyeket Rómából és Firenzéből szereztek be. (Datenbank 2006, el05.) Az akadémia XVIII. század végi állapotát bemutató leírás 114 szobrot és büsztöt számolt össze az erre a célra kialakított Antikenzimmerben, amelyek döntően ókori művek s másolataik voltak, kiegészítve modern alkotásokkal. (Weinkopf 1783,110-125.) A Beschreibung külön fejezetben emlékezett meg a kezdők számára fenntartott, antik művekről másolt gipszekről (Modelle von Gips.... nach Antiken kopiert). (Weinkopf 1783, 134.) A XVIII. század végétől kezdve átalakult a gipszkópia gyűjtemény fejlesztési stratégiája, amelyben jól kitapintható a klasszicista esztétika és az antik szobrászat Winckelmann konstruálta történetének recepciója. A Johann Philipp Cobenzl gróf (1741-1811) protektorátusa alatt végrehajtott nagyszabású beszerzésekkel a gyűjtemény kiegészült a Winckelmann által a görög-római szobrászat főműveiként azonosított alkotásokkal, illetve a legújabb pompeji-herculaneumi leletekkel. 1797-ben öt, egészalakos gipszkópiát vásárolt az akadémia (Belvederi Apolló, Farnese Herkules, Farnese Flora, capitóliumi Antinoos, Aeskulapius), továbbá 40 fejet. (Datenbank 2006, el05.) Két évvel korábban Joseph Müller15 udvari szobrásztól pedig 14 szobrot és 46 büsztöt vásároltak meg: olyan alkotásokról volt szó, amelyeket a nápolyi udvar eleddig csak Müllernek engedett meg lemásolni. A beszerzés fontosságát jelzi, hogy az ügyben az akadémia igazgatója és professzorai (Heinrich Friedrich Füger valamint Franz Anton Zauner, Hubert Maurer és Martin Fischer) is interveniáltak s maga I. Ferenc császár személyesen járult hozzá a vásárláshoz.16 306
