Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen
1 ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK együtt égették, egy kemencében s így kerültek rá a pöttyök. Szokásos késő római forma. Hasonló, mázpettyes vagy mázzal lespriccelt bögre s fazék töredékeket más telepeken, fazekasműhelyekben is találunk, pl. Balatonalmádi, Visegrád-Gizellamajor, Carnuntum, Szombathely, Brigetio stb. (Palágyi 2004, 55.; Ottományi 2011a; Grünewald 1979, 69.,Taf. 64.6., 6a; Ottományi-Sosztarits 1998,155-159., 174., Taf. III.3; Miklósity Szőke 2008, 166., IV. t. 5.) Bögréken és fazekakon általában ritka a mázazás. Budakalász-Luppa csárdánál, az őrtorony anyagában feltűnően sok ilyen forma fordul elő, melyeknek csak a pereme mázas, külső felületükön pedig mázpettyek vagy lefolyt máz csíkok láthatók. Valamennyinek az anyaga és formája egyaránt a házi kerámiára hasonlít. (Ottományi 2004, 268-271., 3. kép, IV. t. 5-6.) A mázas edények gyártása tehát igen gyakran a szürke szemcsés, esetleg a besimított kerámiával egy műhelyben történt. 5. Horpasztottfalú edény: 1 db (5. tábla 1-2.) Téglavörös színű, peremén és kívül barnás zöld mázzal. Az L/414. kövezett út tisztításakor került elő, mellette a 3. század első feléből származó sigillaták és 355- 361 közötti érmek egyaránt találhatók. Formája és díszítése egyedülálló a mázas kerámiában. Felső részét horpasztások tagolják. A horpasztások között applikált emberi arc s bepecsételt minták. Ezek a változatos, bepecsételt motívumok a vállat tagoló borda alatt és felett egyaránt megtalálhatók: hegyes végű levél, kerek, kis dudoros pontokkal kitöltött minta és egy „baba” alakú keretben kereszt. Széles szájú, nagy edény (szájátmérő 18 cm), a meglévő töredéken fülnek nincs nyoma. 5.1. Forma: A horpasztott falú, ún. Faltenbecher üvegedények utánzataként készült, jellegzetes kora és középső római edényforma. A felületén lévő fényes bevonat az üveg és fémedények hatását kelti. A nagyobb változat gyakran érdes felületű. A 4. században már ritkán fordult elő. Ekkor felületén gyakran új bevonat, vagy díszítés jelent meg. Mázas felülettel ismerjük pl. Tullnból, egy 320-as éremmel keltezett sírból, besimított rácsmintás korsóval s arany fülbevalóval együtt. Győrből jó minőségű, aranybama mázas, a 4. század első felére tehető edények között említ egy ilyen poharat Szőnyi Eszter. (Friesinger - Kerchler 1981, Abb. 22.6-8.; Szőnyi 1984, 346., Abb. 4.) A forma még az 5. században is továbbélt.9 Horpasztás nagyon ritkán más edényformákon is feltűnik a késő római korban. Egyrészt mázas kerámián: Visegrád-Gizellamajor erődjében s a brigetiói tábor anyagában mázas, vízszintes peremű tálak oldalát tagolják horpasztások. Másrészt házi kerámián a 4-5. század fordulóján működő leányfalui fazekasműhely anyagában, egy tölcséresen kihajló, galléros peremű házi kerámia korsó testét egymás alatt két sávban díszítik horpasztások, melyet bekarcolt hullámvonalak választanak el. (Ottományi 1991,18. t.; Ottományi 2011a, 7. kép 4.; Miklósity Szőke 2008,163., II. t.) Az edények falának horpasztása tehát a 2. század elejétől az 5. sz. közepéig használatos a kerámia művességben. E horpasztott falú edények felületén 270
