Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)

Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen

ARRABONA 2011.49/1.

TANULMÁNYOK

8.; Bonis 1991, Abb. 5. 9.; Ottományi 1991, 18., 17. t. 17.; Groh - Sedlmayer 2002, 241., Abb. 146. 1169. (mauterni tábor, Kr. u. 350/360-420))

3.1.2. Tölcséresen kihajló, tagolt perem: 3 db (4. tábla 6-7.)

Tölcséresen kihajló pereme gyakran az előző csoporthoz hasonlóan tagolt. Nyakán többnyire borda fut körbe. Vállán és hasán is lehetnek körbefutó vonalak. Szalagfüle a peremből indul, s gyakran felül bütyökkel díszített (4. tábla 6.).7 Érmek a kövezett kútban (320-361) és a középfolyosós épületben (333-375) keltezik. Rétegtanilag legkésőbbi az egyik állatcsontvázas gödörben lévő peremtöredék. A temetőben a korsók többsége ilyen típus (7. tábla 3-5.), terminus post quem 351-367 közötti érmekkel keltezve.

Tipikus, késő 4. századi forma, fém és üveg edény utánzata. Besimított változatban is gyakori. Telep analógiák a 4. század második feléből-végéről vannak, helyenként még az 5. század elején is gyártják. (Lányi 1972, Abb. 38.17.; Böttger 1967,

288., Taf. XVII/77-78.; Grünewald 1979, 70, Abb. 83,3. stb; Ottományi 1991, 17. t.18.; Horváth 2011, Abb. 6. 9-11; Friesinger - Kerchler 1981, Abb. 8/1. Mautern stb; Cvjeticanin 1995, Pl.l. Type KI, keltezés 4. század második negyede - 5. század első negyede; Cvjeticanin 2006, 60, LRG 80 (4. sz. második harmada és 4. sz. vége - 5. sz. első fele), LRG 82 (4. sz. második fele); Magrini - Sbarra 2005, Táv. XV. 1.)

A szűknyakú korsókhoz tartoztak a korsónyakak, a körbefutó vonallal díszített váll töredékek, továbbá a behúzott talpak is ilyen, karcsú, magas korsókhoz köthetők (4. tábla 7a, 8.).

A korsók többsége díszítetlen. Mindössze a késő római főépület DNy-i feléből származnak olyan korsóhoz tartozó váll töredékek, melyeken égetés és mázazás előtt készült bekarcolt hullámvonal és beszurkált pontsor figyelhető meg (4. tábla 9-10.). Rétegtanilag az L/263.14. helyiség paticsrétegéből (érmek 351-378) és a felette lévő, biztosan 4. század végi omladékból kerültek elő. E késői edényeken látható, hogy a máz elég rossz minőségű, lyukacsos s nem borítja az edény egész felületét.

A mázas edények legkésőbbi változatára jellemző ez a bekarcolt és beszurkált díszítésmód, ld. Tokod, Leányfalu, Budapest-Gazdagrét, Carnuntum, Carlino stb. (Tokod tábor alatti planírozás: Bónis 1991, 89, Abb. 16. 9.; a tábor felső rétegéből, terrazzo-padló felett, a 4. század végéről: Bónis 1991, 144, Abb. 16. 3.; Ottományi 1991, 19-21, további irodalommal a 83. és 95. jegyzetben; Zsidi 1987, 67, 5. és 7. kép; Grünewald 1979, 70, Taf. 65.1.; Magrini - Sbarra 2005, Táv. XVI-XVII.)

3.2. Széles szájú kancsó: Sokkal ritkábbak, mint a szűknyakú mázas korsók. Kis peremtöredék sorolható ide (4. tábla 3.), formája bizonytalan. Vele együtt 355—361-ből származó érmek kerültek elő. (Hasonlók pl. Cvjeticanin 2006, LRG 105 (4. század))

3.3. Háromfülű, kihajló peremű, behúzott talpú, majdnem ép kis korsó, az egyik kőépület égésrétegéből (4. tábla 2.; 6. tábla 5.). Világoszöld mázas. Mérete alapján bögre is lehetne. A forma a pannoniai temetőkben a 4. század középső harmadára, második felére jellemző. Moesiában, Krefeld-Gellepen és Carlinóban is gyártották a késő római korban. (Nádorfi 1992, 50, Taf. II/4a-c (érmek 341-363