Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei
ARRABONA 2011.49/1 TANULMÁNYOK való szorosabb kapcsolatot. Erre a célra Egyiptomból hozott „műtárgyak” vagy hieroglifjelekkel teleírt táblák feleltek meg leginkább, mivel autentikus kapcsolat kötötte őket Egyiptomhoz, megidézték a vidék mesés világát. Persze ezek ritkán jutottak el távoli provinciákba, így gyakran helyben készült és sokszor értelem nélküli másolatok, egyiptizáló tárgyak és jelenetek (például nílusi tájképek, rajtuk pálmák, krokodilok, íbiszmadarak és pigmeusok) helyettesíthették őket. A szentély képéhez szorosan hozzátartoztak a köszönőáldozatok bemutatására szolgáló oltárok is, amelyek feliratain a görög-egyiptomi isteneket hívták segítségül és domborműves díszítésükre is egyiptomi témákat választottak.9 A soproni Iseum területén már négy feliratos kőemlék is előkerült, amelyek — ha megszólaltatjuk őket — sokat elárulnak a szentély mindennapjairól és az istennő helyi tisztelőiről. Feliratok a scarbantiai Iseumból 1. Szakrális felirat (8. kép) Fertőrákosi mészkőből faragott oltár, hátoldala csak durván lenagyolt. Mérete: 62,5 X 26 X 27,5 cm. Három oldalán az abacus alatt körbefutó ép koronázó és az oltártörzs alatt lábazati párkányzatot faragtak. A töredékes corona mind a négy sarkát akrotérionok díszítik, amelyek egy kerek/ocust fogtak közre. Ennek átmérője 22,5-24 cm, belseje durvára faragott. A hátsó akrotérionpár diszkeden, az első azonban 45 fokban lecsapott és egy-egy levélpár díszíti, alattuk félköríves torusszal vagy inkább összetekeredett kígyóval. A két homlokzati sarokakrotérion között egy erősen sérült relief látszik, amely talán Izisz mellképével azonosítható. Az oltártörzs jobb oldalán megőrződött, 18 cm magas relief Hathort vagy Ápiszt ábrázolja, oldalán holdsarlóval. A másik oldalon a felület sérült, innen a domborműves díszítést lefaragták. Az oltártörzs alatt három oldalt körbefutó 4,7 cm magas fordított lábazati cymationt, és egy 4 cm magas torust alakítottak ki. Az 5,5 cm magas crepido felülete csak fogas vésővel lenagyolt. A feliratot a 29,8 x 25,6 x 23 cm méretű oltártörzs homlokzati oldalára vésték. Az oltártörzs függőleges élei a baloldalt az 1-2. sorok, jobb sarokéi pedig a 3. sorvégén erősen csorbult. Itt a sorvégi S egy része is elpusztult. A felirat írásképe jól megtervezett, a sortávolságok lefelé folyamatosan nőnek (1-ről 1,6 cm-re). A feliratos mező alján, az utolsó sor alatt 1,9 cm magas üres felületet hagytak. A betűk az 1, 4—6. sorokban szellősen, a 2-3. sorokban sűrűn követik egymást. A 6. sorban az utolsó két betű között hosszabb üres felületet hagytak. Az 1. és 4-5. sorokjobbra, a 3. sor balra rendezettnek tűnik. Gondosan vésett elegáns betűkkel, az 1-2. sorban a betűk magasabbak: 4,2-4,4 cm (1. sor); 3,9 cm (2. sor, TI nexus 4,6 cm); 3,4 cm (3-4. sor, de a 3. sorban a Hl nexus 4,2 cm); 3,7 cm (5. sor); 2,7 cm (6. sor). Az 1-5. sorokban következetesen használt lefelé álló háromszög alakú puncta, az 5. sor végén és a 6. sorban azonban alakjuk inkább Y. Itt szóelválasztójelet találunk az utolsó S betű után is. 1856. augusztus 7-én Sopron belvárosában, a 73. számú épületben (ma Kolostor u. 9.10) találták, amely a 2002-ben részlegesen feltárt Iseum területére esik. Bertók Sándor városi jegyző innen a városházára szállíttatta.11 Sokáig „servatur in 208
