Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK Minden szentély szakrális területét (temenosz) — hasonlóan az ősi egyiptomi templomokhoz — igyekeztek a lehető legjobban elszigetelni a profán külvilágtól és az avatatlan tekintetektől. Városi környezetben erre a legalkalmasabb egy magas kerítés, a temenoszfal volt (Kleibl 2009, 52-53.), amellyel az ásatások alapján a soproni ízisz-szentély is rendelkezett (3. kép). A kolostor pincéje egy nyugat-keleti irányú, kőlapokkal burkolt utat rejtett, ami a Borostyánkő úthoz vezetett. Mellette dél felől egy járda futott, a járdát takaró féltetőt tartó faoszlopok kőperselyes alapjait is megtaláltuk. A járdáról kisméretű helyiségek nyíltak, padlófűtés nélkül. Mögöttük újabb, már fűtött helyiségsor épült, amelyeket a kolostor udvarán tártunk fel. Majd újabb járda következett, és mellette már az Iseum 40 centiméter vastag kerítésfala húzódott. Az alexandriai istenek szentélyeinek kerítéséhez belülről gyakran helyiségsor kapcsolódott. Ezekben sejthetjük a lakomák helyszínéül szolgáló közösségi tereket és a vendégszállásokat, mivel a zarándokoknak és főleg a beavatásra váróknak hosszabb időt kellett eltölteni egy-egy szentélyben. Nem ritka a fedett porticus sem, ahol oltárok álltak. Egy udvaron talált perselykő alapján egykor könnyű, faszerkezetes féltető kísérhette belülről a scarbantiai szentély kerítésfalát is. A kerítőfal mindig egy udvart fogott közre (Kleibl 2009, 59-64.), amely úgy nézhetett ki, ahogy egy híres herculaneumi falfestmény ábrázolta. (Tran Tam Tinh 1971, 29.) Mivel a hívek a szentélybe nem léphettek be, ez az udvar volt a mindennapos és ünnepi szertartások, valamint a kultuszközösség gyülekezésének a legfőbb helyszíne. Kialakítására, díszítésére ezért különös figyelmet fordítottak. Scarbantiában például a mai felszíntől több mint 3 méter mélyen található udvart nagy gonddal kristályos palalapokkal (gnejsz) burkolták (4. kép). Az udvaron álló szentély pódiumfala mindössze 2 méter távolságra állt a kerítésfaltól, amelyből az udvar és ez által a helyi cultores közösségének kisebb méretére következtethetünk. Az áldozatbemutatás rituáléja ugyancsak az udvaron történt, amelynek számtalan régészeti nyomát ismerjük. Általában a 3. kép A scarbantiai Iseum kerítésfala 204
