Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Kelemen István - Nemes András: Az újkéri, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt plébániatemplom története
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK 1913. április 3-án Solymosy Ödön kegyúr levelet intézett az újkéri plébánoshoz a templomépítéssel kapcsolatban:35 „[...] A mi a templom belsejének renoválását illeti, méltóztassék tudomásul venni, hogy én az annak idején megejtett szakértői vizsgálat óta is többször sürgettem a szükséges munkák teljesítését, de nem tudom mi okból a többszörös Ígéret és sürgetés daczára tényleg még semmi sem történt. A dolog miatt ugyan semmi felelősség se háromolhat se Főtisztelendőségedre, se reám, mert mi a hiányokat annak idején szakértőkkel felülvizsgáltattuk és én a munka teljesítésével az építési közegeket megbíztam, de mégis hogy a mulasztásnak végre véget vessek újból lépéseket teszek, hogy a szükséges pótlásokat ez évben lehetőleg teljesítsék.” 1914. szeptember 29-én Kiss plébános, egyben mint a helyi iskolaszék elnöke, levélben fordult az Egyházmegyei Hatósághoz. Ekkora már helyreállították a „roskadozó" templomot a kegyúr, Solymosy Ödön „tetemes” költségével. A külső tatarozáson túl voltak, de a „belső felszerelésben” még sok volt a kivetnivaló. A hívek az épület helyreállításához sok fuvarozással és a kézimunkának 750 koronára rúgó megváltásával már hozzájárultak. Nem zárkóztak el a további áldozatvállalástól sem, hogy „a templom belső felszerelése és díszítése is Istenházához lehetőleg méltó legyen". Az iskolaszék kapcsolatba lépett Lewisch Róbert szombathelyi műintézetével, költségvetést kért a legszükségesebb felszerelésekről. A költségvetési előirányzat 7200 koronát tett ki, melyhez jött még az orgona felállításának költsége (300 korona), így összesen 7500 korona. Az iskolaszék arra kérte az Egyházmegyei Hatóságot, hogy a keresztényi fiókegyház pénzárából — mely bőséges, 80 ezer koronán felüli vagyonnal rendelkezik és eddig még semmivel nem járult hozzá az anyaegyház segélyezéséhez, pedig a keresztényi hívek többet használják az újkéri templomot, mint a sajátjukat — az anyaegyház részére segélyt utalványozzon, legalább a hadba vonult újkéri hívekre eső részt, 2359 koronát. Az Egyházmegyei Hatóság 1914. október 2-án hozzájárult a jogosnak és méltányosnak tartott kéréshez.36 Az Oedenburger Zeitung híradása szerint november végén (bizonyára Szent Katalin napján) adták át a felújított templomot. A munkálatokhoz Solymosy 16 ezer koronával járult hozzá, míg a hívek a belső berendezésre 7200 koronát áldoztak. A szertartást Kapuy Elek egyházasfalui esperesplébános végezte.37 Az 1915. június 5-én kelt, 1914-re vonatkozó templomleltár már a helyreállított épületről készült. Kiderül, hogy 1914-ben a hajó oldalfalait kívülről támpillérekkel erősítették meg, a boltozatot felül vasbeton héjjal látták el, a kórus zárt, külső feljárót kapott. A templom körüli térséget téglaalapon nyugvó dróthálózattal kerítették be. Lewisch Róbert szombathelyi vállalkozóval38 a hívek költségén új főoltárt, szószéket és keresztelőkutat készíttettek. Ezek ma is a templomban találhatók. A mellékoltárt változatlanul hagyták. A fából való főoltárt szárnyas tabernákulummal látták el, fölötte oszlopokon nyugvó mennyezettel, mellette két imádkozó angyalszobrocskával, a már ismertetett ezüst oltárkereszttel, 3 kánontáblával, 6 ezüstözött réz gyertyatartóval és 2 db kétkarú gyertyatartó a tabernákulumra alkalmazva. Kovács Mihály festményét oszlopos keretben az új oltárépítménybe helyezték vissza.
