Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Horváth Ciprián: Rusovce/Oroszvár 10-11. századi temetője
____________________ ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK metőről szóló előzetes beszámolója pedig már az ásatás befejező évében, 1943-ban napvilágot látott. (Bottyán - Nemeskéri 1943) A sírmező embertani vizsgálatával Bottyán Olga — Bottyán Árpád testvére — is foglalkozott, a népesség összehasonlító antropológiai vizsgálatát 1972-ben ismertette. (Bottyán 1972) Röviden említette a temetőt a magyarok és a szlávok 10-12. századi régészeti leletanyagának vizsgálata során Zdenek Vána is, beszámolva néhány fontosabb leletről, kiemelve a korabeli érmek hiányát. (Vána 1954, 79.) Alaposabban foglalkozott viszont vele Fehér Géza és B. Mikes Katalin. Fehér a temetőt bevonta a magyar-szláv viszony vizsgálatába, s megállapította, hogy az eltérő jegyeket mutat a Dunántúl déli részén lévő sírkertektől, így feltételezte, hogy az már a magyar honfoglalás előtt is használatban volt, s a kerámiaedények vizsgálata alapján a magyar honfoglalást helyben megélő avarok fazekasságának kontinuitásával számolt. Kiemelte, hogy csak ebben a temetőben figyelhető meg az ún. Köttlach kultúra befolyásának nyoma. (Fehér 1954, 203.; Fehér 1956,299., 312., 317-318.; Fehér 1957,29., 34., 49-50.) A temető rövid leírása szerepelt a Közép-Duna medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleleteit bemutató leletkataszterben is (FÉK 864. sz.), s egyes leleteire többször utalt Szőke Béla. (Szőke 1959; Szőke 1962) Feldolgozásának kérdése az 1970-es években került újra a kutatás figyelmének előterébe, Kovács László és Tomka Péter jóvoltából. (Tomka 1972, 67., 89. j.; Bálint 1976, 250., 186. j.) A vonatkozó dokumentációk, szakirodalmi adatok felgyűjtése mellett megtörtént a leletanyag lefényképezése is az MTA Régészeti Intézetében (6. kép). Ezzel párhuzamosan a szlovákiai kutatás részéről is érdeklődés mutatkozott a temető iránt. Magda Pichlerová javaslatát, miszerint az addig előkerült sírokat egy közös tanulmányban, az Archaeologica Slovaca Fontes nevű sorozatban tegyék közzé, Gömöri János 1977. november 3-i pozsonyi látogatása után tolmácsolta a szerzőpárosnak (XJM R.A. 12- 77). E munka során a kutatás több fontos információval is gazdagodott: 1. Tomka 1972,69. j.; Tettamati 1975,104., 104. j.; Pichlerová - Stloukal 1978,125-126., 11. j. A későbbiekben Tomka Péter, Győr-Moson-Sopron megye korai várainak elemzése során rámutatott, hogy a rusovcei/oroszvári temető nem mutat keleti szláv vagy normann jegyeket, így ha valóban rusz-varég személyek éltek is a településen, akkor vagy nem ezt a temetőt használták, vagy már nem különültek el a magyar köznép régészeti kultúrájától. (Tomka 2000,17-18.) Önmagában a sírkert elemzése nem támasztja alá tehát, hogy orosz népcsoport temetkezőhelyét azonosítsuk, mint ennek lehetősége a kutatásban többször is felmerült. Nem ismert egyetlen fegyvert tartalmazó sír sem — amit pedig egy jellegét tekintve pogány temetőben, melybe harcosokat is temettek, talán joggal feltételezhetnénk — így jelenleg nem tűnik igazolhatónak az sem, hogy a határőrök temetője került feltárásra. A temető feldolgozottsága jelenleg az 1943-ig előkerült temetőrészleteket foglalja magába. Megjelenése a Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori sírleleteit közreadó korpusz sorozat, Győr és Moson megyék temetőit bemutató kötetében várható a szerző tollából.4 130
