Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
GESZTELYI TAMÁS ANTIK GEMMÁK AZ AVAR KORBÓL Gesztelyi Tamás ANTIK GEMMÁK AZ AVAR KORBÓL Pannonia provincia fennállása kb. a Kr. u. I. sz. elejétől a IV. sz. végéig tartott. (Mócsy 1962; Mócsy 1974) Ezt követően a provincia területét a népvándorlás megmegújuló hullámai árasztották el Közép-Ázsia, ill. Észak-Európa irányából. Előbb a hunok, majd különféle germán törzsek váltották egymást az V-VI. sz. folyamán. (Menghin - Springer - Wamers 1987) A VI. sz. 2. felében érkeztek meg keletről az avarok, és uralták a Kárpát medencét a IX. sz. elejéig. (Pohl 1988) Megérkezésükkor az egykori római kori lakosságból már aligha találtak még itt élő csoportokat. Szoros kapcsolatba kerültek viszont a Bizánci Birodalommal. Katonai szolgálataikért komoly árat fizettek a bizánciak, de ha ezt kevesellték az avarok, egy-egy rabló hadjárattal egészítették ki jövedelmüket. Ilyen módon nemcsak készpénz, hanem római vagy bizánci eredetű értékes műtárgyak, ill. a legkülönfélébb használati tárgyak kerülhettek az avarok birtokába. Ezek mellett Pannonia földjén is nagy mennyiségben voltak fellelhetők olyan leletek, melyeket a gyakran menekülésszerűen távozó rómaiak hagytak maguk után. Mindezen túl az ékszerek iránt különösen érdeklődő avarok attól sem riadtak vissza, hogy egy-egy ígéretes helyen kiássák a római sírokat, így szerezve meg azok mellékleteit. A kisebb-nagyobb értékeknek egy része aztán újra a földbe került, de ekkor már avar tulajdonosaik sírmellékleteként. Mi csupán egy emlékcsoportot kívánunk áttekinteni mindebből, mégpedig az antik gemmákat. Bár számuk nem nagy, mégis érdemesek a vizsgálatra. Ez ugyanis példát nyújt arra, hogy egy a rómaitól teljesen idegen kultúra, egy lovas nomád nép, összetalálkozva a rómaiak hagyatékával, hogyan integrálta azt a saját kultúrájába, ill. viseletébe. Az antik gemmák avarkori újrafelhasználásának kérdésével már Heinrich-Tamáska Orsolya foglalkozott, amennyiben azok fémkeretbe voltak foglalva.1 Ez többnyire gyűrűt jelentett, de olykor függőt vagy esetleg tarsolyt!?) is. A római gemmák olyan mértékű felértékelése, amilyenről Ament a Merowing korban beszél, az avaroknál nem figyelhető meg. Míg ott a gemmák több mint kétharmad része aranygyűrűbe vagy arany fibulába volt foglalva, az avaroknál ez kivételesnek számított. (Ament 1991, 402.) Csupán egyeben esetben van arany gyűrűbe foglalva a gemma, de kérdéses, hogy valóban van-e köze az avarokhoz, vagy az ún. „Keszthely kultúrá”-t alkotó továbbélő romanizált lakossághoz köthető (Nr. 1). Az ásató régész véleménye szerint a feltárt sír „die Ruhestätte einer romanisierten, christianisierten germanischen Familie, die nach 536 hierher geflüchtet sei und 596 das Gebiet verlassen habe (Sági 1991, 135-137.) (...) Róbert Müller datierte das Gräberfeld ebenfalls in die Mitte des 6. Jahrhunderts, hielt die dort bestattete Familie aber für alemannisch oder fränkisch... allein der Gürtelbeschlag... weist auf eine spätere Zeitstellung nach der awarischen Machtübernahme.” (Heinrich-Tamáska - Müller 2009, 57.) A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú projekt támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 49
