Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS hatásmechanizmusok veszik át a hatalmat. Nem nehéz felfedezni, hogy itt a hallatlanul pontos építkezés és az önfeledt játékosság ütközőpontján, a logika és a véletlen együttesen érvényesülő zónájában járunk, ahol sohasem tudható pontosan, hogy a szalagokat, a fraktálokat és elemcsoport-szerveződéseket, a geometriai alakzatok rendszereit mi szabályozza — bár valószínűleg akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a matematikai szemlélettel, az építészi fegyelemmel árnyalt művészi fantázia. A művészi fantázia, amelyet a józan, rideg koncepció és a megzabolázhatatlan költői inspiráció egyszerre ösztönöz. A Matzon-képvilág meghatározó eleme az egyenes vonal, a zárt pálcaszerű vagy a téglalap-alakzatot vagy valóságos testet öltő hasáb-elem: görbe vonal csak ritkán tűnik fel, s ha mégis, akkor leginkább egy-egy kör, korong-alakzat határolóvonalaként. Nagy, üres, nyugodt felületek és finom, izgága vonalhálók felesegetnek egymással, egy-egy motívum-átalakulás révén fűződnek fel az elvontságok szféráiban lejátszódó képtörténetek, szögek, egymást elmetsző vonalak, furcsa elferdülések teremtenek kompozicionális gócpontokat, kiemelt, egymással egyensúlyi helyzetet alkotó, kapcsolatokat feltételező szabályos síkgeometrikus idomok jelölnek ki képi hangsúlyokat. Konfliktusok, összecsapások, dilemmák, tűnődések, játszadozások éltetik ezeket a munkákat, amelyek hol végletesen komoly, hol drámai előérzeteket sejtető, hol könnyedségeket sugalló, hol felhőtlen létállapotokat feltételező szólamokat, hangokat szólaltatnak meg. E művek kapcsán Moholy-Nagy Lászlóra és Kassák Lajosra, Malevicsre és Mondrianra, és a mesterként tisztelt kortárs művészre, Konok Tamásra, és megannyi konstruktivista és geometrikus absztrakció-hívő művészre hivatkozhatunk, mint Matzon Ákos elődjére és kortársára, akik ugyanúgy, mint napjaink e festője, tisztaságra és rendre áhítoztak és áhítoznak, de ugyanakkor a rideg, elviselhetetlen rend és a szabályok, a korlátok ellen lázadva alkották, alkotják meg műveiket. Rendteremtés és rend-szétzilálás, rendszeralkotás és rendszer-megbontás, tisztaságvágy és az egyértelműségek elmosása, a korlátok felállítása és minden szabadság-gát lerombolása — a művészet e feloldhatatlan ellentmondásokban izzó természetét faggatják, az abszurditások és paradoxonok által meghatározott lét állapotait tükröztetik a 2010-ben hatvanöt esztendős Matzon Ákos különös, a hagyományos művek közé csak nehezen illeszthető, súlyos talányokban és könnyed sziporkákban egyszerre leledző alkotásai. Elhangzott Matzon Ákos festőművésznek a győri Xántus János Múzeumban rendezett, 2010. április 16-án megnyitott kiállításán. 343
