Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ALMÁSI TIBOR FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL IV. 1904-1906 színtelen és sikertelen.” Az egyöntetű kritikai észrevételek nyomása alatt Zemplényi Tivadarnak nem volt más választása: „átfestés helyett egészen új kép festését ígérte meg”. A város elfogadta a művész javaslatát, de „továbbra is fenntartotta a korábbi kikötést, hogy csak kifogástalanul jó képet vesz át.”7 A festmény újabb „szemléjére” néhány hónappal később, 1904. június 18-án kerítettek alkalmat. Ekkor „a magyar országos képzőművészeti tanács festőművészed szakosztálya... ülést tartott, melynek egyedüli tárgya a Zemplényi Tivadar által városunk székházának közgyűlési terme számára megfestett képének megbírálása volt”. Az eseményen, jelen voltak Forster Gyula, miniszteri tanácsos, K. Lippich Elek ügyvezető, előadó, Térey Gábor dr. országos képtári igazgató, Ébner Lajos festőművész, Kohner Adolf dr., Ituszka Jenő és a napirendre való tekintettel Zechmeister Károly, kir. főtanácsos, polgármester, valamint Ruschek Antal kanonok, Győrváros képviseletében.”8 Ezen a találkozón az új Kossuth-portréval szemben ugyan Lippich Elek és Ébner Lajos is részletbeli kifogásokat emelt, fogalmazott meg („kívánatos lenne a szemeknek több elevenséget kölcsönözni, a füleket részletezni, az alakot a háttértől jobban elkülöníteni”9), ám a művet összességében a szakemberek és a megbízó egyaránt elfogadhatónak tartotta. A festmény átvétele és elhelyezése a városházán 1904. szeptember 22-én történt meg. A Kossuth-arckép „miután Győrbe szállíttatott — olvasható a Győri Hírlapban —, ma délután a művész, Zechmeister Károly polgármester és Wennes Jenő jelenlétében kibontották és a közgyűlési teremben Andrássy Gyula gróf képe mellé felakasztották... Kossuth Lajost élete delén fekete magyar díszben, sötét nyesztprémes mentében álló helyzetben ábrázolja... Jobb keze a mente szélét fogja, leeresztett kezével szónoki gesztust végez. A ráma vastag, aranyozott s az Andrássy-kép rámájához hasonló...”10 A korabeli tudósítás a Kossuth-portré elhelyezésén kívül még egy másik, ugyanakkor és ugyanott lezajlott eseményről is beszámolt: „... Kossuth képével egyidőben akasztották fel a terem főfalán, a főbejárattól balra II. Rákóczi Ferencz - nek a drezdai királyi képtárban levő művészi Mányoky-féle kép után Lovas Lajos festőművész által másolt arcképét.”11 AII. Rákóczi Ferenc portré történetének kezdete — hasonlatosan az előbbiekben bemutatott Kossuth-kompozíció történetéhez — még az 1903-as évre nyúlik vissza. 1903. szeptember 7-én a városban tervezett „Rákóczi ünnepség”12 szervezőbizottsága azzal a kéréssel fordult a „Tekintetes Közgyűléshez”, hogy a szeptember 27-én sorra kerülő díszközgyűlés hozzon határozatot arról, hogy „a Mányoky-féle Rákóczy13 arczképnek másolata a közgyűlési terem számára beszereztessék; a képnek megrendelésére a tanács volna felhatalmazandó.”14 A rendező bizottság óhajának eleget téve a szeptember 27-én megtartott díszközgyűlésen „Felolvastatott a város tanácsának Rákóczi Ferencz emlékének megörökítése tárgyában előterjesztett 7226/tan. 903 sz. javaslata” amelynek értelmében „A közgyűlés II. Rákóczi Ferencz a szabadság dicső előharczosa emléke iránt érzett hűséges szeretetének és igaz kegyeletének kifejezést adandó, egyhangú lelkesedéssel elhatározza, hogy a Mányokiféle Rákóczi arczkép a közgyűlési terem számára megszereztessék.”15 303
