Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK A főhajó Krisztus színeváltozása és a holdkóros ifjú története témájú menynyezetképén (11. kép), s kivált a lunetták ószövetségi figurákat ábrázoló képsorozatán valóban tapasztalható a restaurálás esztétikai színvonalának javulása, ami azt mutatja, hogy a munka előrehaladtával Borsának némiképpen sikerült ráhangolódnia a feladatra. A mennyezetfestményen észrevehető a törekvés, hogy rekonstruálja a mester modellálásának sajátosan összetett módszerét, amelyre a határozott foltok és a finom vonalak szövedékének kombinációja jellemző. (12-13. kép) E tekintetben még jobbak lettek a lunettafigurák, amelyeknek egyike-másika — még ha a gyakorlott szem azonnal látja is azok újjáalkotott mivoltát — gyengéd formaadásával, reszketeg vonalaival egészen közel került Maulbertsch művészi világához. (17. kép) Borsa formarekonstrukcióit ugyan még nem a vonalkázó retusálás megkülönböztető eljárásával készítette, munkája során alapos fotódokumentáció készült, amelynek segítségével meg lehet állapítani a kiegészítés mértékét.42 (14-17. kép) Csupán a későbbi restaurálások dokumentációiból, illetve az 1953-ban készült fényképsorozatból lehet tudni, hogy a festő az északi mellékhajó (korábban Királyfalvi által már restaurált) mennyezetfestményeit, valamint az orgonakarzat freskóit is megújította.43 Az eredmény sem technikailag, sem esztétikailag nem bizonyult időtállónak, az 1970-es években a boltozat egészét újra munka alá kellett venni. A mellékhajók és az orgonakarzat mennyezetképeinek restaurálása, 1972-80 A 30-as és az 50-es évek során tehát immár a teljes freskóciklust restaurálták, Királyfalvi és Borsa munkája azonban a mellékhajók és az orgonakarzat mennyezetfestményei esetében nem hozott kielégítő eredményt, így 1972-ben újabb beavatkozásra volt szükség. Papp Oszkár a déli mellékszentély mennyezetképének vizsgálatakor beázásról, a festékréteg elsötétedéséről és szennyeződéséről, festék- és vakolatpergésről számolt be.44 A behatóbb szemle feltárta a korábbi restaurálások hibáit: „a felület nemcsak erősen szennyezett, hanem teljesen át van festve... az erősen rongált, hiányos eredeti minden komolyabb konzerválás, valamint megfelelő tisztítás nélkül a szennyeződött maradványok nyomán kiegészítették, »felújították«, ami lényegében teljes átfestést eredményezett.”45 Az 1973 decemberében lezárult első rekonstrukciós szakaszról szóló beszámoló szerint a déli mellékszentély mennyezetképe (18. kép) maradt meg épebben, a feltárás során viszonylag kompakt felületek is előkerültek, két angyalalak és egy angyalfej esetében azonban csak a befoglaló forma és néhány festékfolt. A képet keretező díszítőfestésből csupán az egyik virágcsokor és a hajó felé eső középrész fele vészelte át az idők viszontagságait.46 A Szent István prédikációját ábrázoló képen sokkal komolyabb hiányok mutatkoztak: a főalak töredékesen került elő az átfestések alól, a feje fölötti épület, a figurák feje, keze és ruhája részben vagy egészben, a bal oldali ülő alak csaknem teljesen megsemmisült. A restaurálás folyamán három olyan új fejet is eltávolítottak, amelyet a 30- as években Királyfalvi festett az „üres” helyekre, „nem értvén meg a maulbertschi 256
