Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
FIGLER ANDRAS szári VII. halomsírból (Mithay 1980, 61.), és egy példányt Süttőről, mely nem illeszthető be Dobiat tipológiájába. (Vadász 1983, 21.) A körlábú bronzgombok thrák-kimmer típusú lószerszámokkal együtt kerültek elő, s annak tartozékát képezik. Ritkában fordulnak elő azonban a tüskés vagy kúpos előlapú típusok. Ezek valószínű egy közép-európai formát képviselnek, mivel eddig nem kerültek elő a Csehországtól nyugatra és a Dunától keletre eső területeken. Hasonló példányokat ismerünk Süttőről12 és Szálacskáról (Kabay 1960, 47.), de előfordulnak a Bylany- (Dvorák 1938, 67., 70.) és a Horakov-kultúra (Podborsky 1974, 399.) területén, valamint a szlovéniai Novo Meston. (Gabrovec 1968, 177.) A nittszeges vasgombok feltehetően a lószerszámzat szíjait díszítették. Megtalálhatók a Dunántúlon a somlóvásárhelyi (Horváth 1969,122.) és süttői13 tumulusok leletanyagában, de ezek mind nagyobb méretűek és diszkedének. Ugyancsak több példányt ismerünk Németország területéről. (Torbrügge 1979, 35.5. 9-14.) A különböző méretű zárt vagy nyitott vaskarikák gyakori tartozékai a Hallstatt-kori temetkezéseknek. A Dunántúlon szinte valamennyi e korból származó lelőhelyen találunk rá példákat. Funkciójukat a hiányos megfigyelések miatt nem ismerjük pontosan, de minden bizonnyal a lószerszámzathoz tartoztak. Viszonylag ritkábban fordul elő nálunk a rombusz vagy hatszög keresztmetszetű bronzkarika. Magyarországon a vaskeresztesi halomsírból származik egy rombusz keresztmetszetű,14 de a csehországi Bylany-kultúra (Dvorák 1938, 83.) és Németország területéről gyakran kerülnek elő temetkezések mellékleteként (Kossack 1959; Kossack 1970; Torbrügge 1979). Az általunk kapcsolótagnak nevezett tárgyak jó analógiái ismeretesek Halimbáról (Lengyel 1959, 161., XXXVIII. 1-4.) és a vaszari II. sz. halomsírból (Horváth 1969,125.), továbbá megtalálhatók Hallstattban (Kromer 1955, 62. t. 7., 83. t. 6.) és egy töredék előkerült Vace-n is (Staré 1955, 93., XLVIII. t. 7.). Hasonló tárgyakat Magdalenska gorán is találtak, de ezek jóval későbbi, bronzból készült változatot képviselnek. (Hencken 1978) Problémát okoz azonban a funkció meghatározása. Horváth Attila a vaszari példányokat függesztőknek tartja, míg Lengyel Irina fenntartással ugyan, de a lószerszámzathoz kötötte őket, és megjegyezte, hogy a Hallstattból származó hasonló csüngőkre fenőkövet akasztottak. (Horváth 1969,125.; Lengyel 1959,165.) Hallstattban valóban kerültek elő fenőkövek függesztővei, de ezek minden esetben egy párhuzamos szélű lemezből hajlított, szegeccsel összefogott függesztőn lógtak, és csak egy függesztőtag csatlakozott a karikához (Kromer 1955, 2. t. 19.), míg a korongosak mindig páros függesztőtaggal fordultak elő (Kromer 1955, 62. t. 7., 83. t. 6.), és nem ismerünk olyan példát, ahol fenőkő lett volna rajtuk. A Nagybarátiról előkerült példányokon — mint ahogy az Börzsönyi leírásából és rajzából is kiderül — mindig két függesztőtag volt, és a korongok között olyan kicsi a rés, hogy az fenőkő befogására alkalmatlan. (Börzsönyi 1909, 251-252.) Ugyanez vonatkozik a halimbai darabra is. (Lengyel 1959, XXXVIII. t. 1-4.) Az a tény, hogy Nagybarátin összesen 7 darabot találtak egy halomban, szintén az ellen szól, hogy fenőkő függesztők lettek volna. Az pedig, hogy 23
