Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK nül egy keletről magukkal hozott hangszeres hagyománnyal lehet csak magyarázni, mert a XVIII-XIX. században a zsidó zenészek alkalmanként a cigányokkal közösen alakítottak zenekarokat és általuk is elterjedhetett a nyugati eredetű, ütött húros hangszertípus a cigányzenészek körében. (Salmen 2000, 75., 138.) A hagyományos cigányzene jellemzője volt a hangszer nélküli előadásmód, illetve a hangszert helyettesítő eszközöket használata. (Brauer-Benke 2003, 58.) Ezért bár az északnyugat-indiai eredetű cigányság keletről vándorolva megismerkedhetett a cimbalom típusú hangszerekkel, ám kevés tárgyi eszközt használó vándorló, nomadizáló életmódja miatt kevéssé valószínű, hogy keleti eredetű hangszereket hozott volna magával. Ezt támaszthatja alá az a jelenség is, hogy bár a cigányzenészek Magyarországon, Délkelet-Európában, Oroszországban, Andalúziában és Észak-Afrikában is fontos szerepet játszottak, de jellemzően nem cigányzenét, hanem az illető terület zenéjét játszották. (Sárosi 1971, 39.) Ebből kifolyólag könnyen lehet, hogy a cigányzenészek által alkalmazott cimbalom nyugati eredetű. Erre utalhat a legkorábbinak számító, 1543-ból adatolt, a bécsi cigányzenészek cimbalomhasználatáról szóló híradás is. (Takáts 1925, 422.) Bár a kelet-európai, kaukázusi és belső-ázsiai néprajzi analógiák az ütött húros cimbalom széleskörű elterjedését mutatják, a legkorábbi ikonográfiái adat alapján a perzsa szantúr felbukkanása csak a XV. századtól adatolható. (Haraszti 1925,39.) Más források szerint bár az ütött húros szantúr nagyon régi hangszer, nem maradt fenn róla a XIX. századnál korábbi ábrázolás és a keresztes háborúk idején került Európába. (During-Mirabdolbaghi-Safvat 1991, 139.) Ennek ellenére a hangszertípus legkorábbi nyugat-európai felbukkanása csak a XV. századtól adatolható, mint például a manchesteri katedrális zenélő angyalkarának ábrázolásán, ahol a pengetett, jellegzetes malacfejet formázó (instrumento di porco) pszaltérium és a trapéz formájú, ütött húros dulcimer egyaránt megtalálható. (13. kép) A dulcimer elnevezés a prágai Paulus Paulinustól (Pável Zidek) származik, aki 1460 körül írt Liber virginti artium című traktátusában a hangszertípus ütéssel megszólaltatott változatát a „dulce melos” (édes dallam) névvel illette. Ebből származik a spanyol dolcema, a francia doucemelle (később tympanum), és az angol dulcimer elnevezés. Pszaltérium és dulcimer a manchesteri katedrális szoborábrázolásain, XV. század. (Galpin 1911 nyomán) 13. kép Német nyelvterületen a pengetéssel megszólaltatott pszaltériumból szintén a XV. században alakult ki az ütéssel megszólaltatott Hackbrett („vágódeszka”), amelynek a jelenlétét a legkorábban 1447- ben Svájcban dokumentálták. (Klier 1956, 45-46.) Az ütött húros cimbalom hangerejének 236
