Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
NEMA SÁNDOR KISS JÓZSEF ÉS A GYŐR VÁRMEGYEI HEGYEK LEÍRÁSA Lakják ezen hegyes vidékeket Római Katholikusok, Evangélikusok ’s kevés számmal Reformátusok. Kivévén a’ Csanaki, Méhfői ’s Kis-baráti csekély számmal lévő Németeket, mind Magyarok. A’ Németek is egy pár tized múlva egészen megmagyarosodnak, mert már csak egynéhány kevés öregek tudják jól, eredeti anyanyelveket, a’ fijatalabbak örömestebb ’s jobban beszélnek magyarúl, mint németül. Ezek a’ Németek, mint magok állítják hajdan a’ Nyúlásról19 szakadtak ezen vidékekre. Ezen hegyek jó és kellemetes ízű borokkal kedveskednek, mellyeket nagyobb részint a Győriek vévén-öszsze, egy ’s két esztendők múlva szép nyereséggel adjákel az Idegeneknek. Nevezetesek: a’ Tinnyői, Nagy- és Kis-baráti, Csanaki, Méhfői, Nyúli, Écsi, Fel-péczi.20 Ezen borok nagyobb részint színekre fejérek, olajosok, erősek ’s jó gondviseléssel több esztendőkig eltarthatok. ’S mivel természetekre vastagok, a’ Győri bor-vásárlók jónak tartják soványabbakkal és hígabb természetűekkel keverni őket, állítván, hogy annál jobb ó bor válik belőlök asztali bornak. A’ szőlő-fajták a’ következendők: a’ szala vagy szalai szőlő, fejér és fekete makra, ezen utolsó hárs-levelűnek is neveztetik, gyöngy-szőlő, bajor (fejér és fekete), az apró szemű fekete csóka-szőlő, czirifandel, fekete kadarka, zöld-szőlő, veres-dávid, boros-piros, váczi-szőlő, gróf-szőlő, barát-köntösű szőlő, kecske-csecs, török-bajor, sár-fejér, nagyságos ’s t. A’ szala vagy szalai szőlőnek, melly tömött fejű és keményes héjú, és a’ fejér makrának, melly gyenge-héjú szőlő-fajta, borát legjobban dicsérik. Némely fajták különös nevekre nézve esméretlenek lévén, rövideden leírásokat ide mellékelem: a’ fekete kadarha: öreg szemű, tömött gerezdű; a’ veres Dávid: későn pirúló, leves: a’ boros-piros: apró ropogós piros színű; a’ vácziszőlő: öreg gömbölyeg szemű; a’ gróf-szőlő: öreg szemű, leves; a’ nagyságos: öreg ’s korán érő ’s nagy gerezdű; a’ hárs levelű: közönséges fekete, tömött gerezdű szőlő. Mind ezekben a’ hegyekben al tőkék hamar megvénűlnek, nem teremnek, ’s gyakori plántálást kívánnak. -Kiss József 225
